Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

V. Árvízvédelem

Az I. kér., Döbrentei utca 15. sz. műemlékház falán elhelyezett árvízszintet jelző tábla 1775-böt (Fotó: ifj. Mészáros András)

sorába a következők tartoztak: a Váci-gát a Rákospatak kitorkollásánál, a mai Szent István krt-on a Tiiköry töltés, délen a Soroksári-gát. Az északi gát a mostani Marx tértől a Lehel utcáig, a déli a Hámán Kató utcától a Boráros térig húzódott. Az utóbbihoz csatlakozott a Közraktár utcában az ún. „Fagát'\ A város egyéb helyein a Duna partja elég magasan terült el ahhoz, hogy a nyári árvizek baj nélkül levonulhassanak. A pesti városrész az 1775. évi árvíz

magasságáig védve volt. Budán jelentősebb gátak nem épültek.

Az 1838-as árvíz azonban részben meghágta, részben átszakította a töltéseket.

A katasztrófa 1838. március 15-én következett be. A Csepel-sziget csúcsánál jégtorlasz képződött, megakadályozta a víz levonulását. A Duna +10,23 m magasságra felduzzadt vize a Belvárosban 70, a Lipótvárosban 71, a Terézvárosban 811, a Józsefvárosban

194