Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

II. A csatornamű (A szivattyúzási üzem)

^ A kelenföldi végleges záporszivattyú-gépház és a durvarács szerelése (1969) (Fotó: iff. Mészáros András)

A kelenföldi szivattyútelep záporgépházának építése. Előtérben a záporcsatorna kiömlője (Fotó: iff. Mészáros András)

A szennyvíz bevezetése a Duna sodorvonalába — a Csepel-északi tisztítótelep üzembe helyezéséig — új, vas nyomócsövön (0 140 cm) történik. Új durva rács, homokfogó és ikerelrendezésíí, 3 cm pálcatávolságú, gépi meghajtású finonirács készül. A régiek helyett négy, egyenként 1 m3/s teljesítményű szennyvíz- szivattyút fogunk a meglevő gépházban felszerelni.

A záporvízoldal új gépházáig a Budafoki úti főgyűjtőt meghosszabbítottuk. Ez a záporcsatorna — a Budafoki úti főgyűjtőben lefolyó szárazidei szennyvíz töltésmagasságával megegyezően — 1,3 m-es küszöbbel indul. A főgyűjtő záporvízterhelése 18 m3/s. A gépházban korszerű, a terhelés függvényében szabályozott lapátállású szivattyúkat szereltettünk fel. A négy azonos záporszivattyú névleges összteljesítménye másodpercenként 20 nf!. A szivattyúk üzemeltetéséhez szükséges villamos energiát két 500 kW-os Diesel-áramforrás biztosítja. Fontos vízgépészeti berendezés az olajhidraulikus, távműködtetésű főzsilip, melynek az a rendeltetése, hogy megakadályozza a Duna-víz behatolását a főgyűjtőbe. A szivattyúk védelmére 9 cm pálcatávolságú, gépi tisztítású durvarács szolgál. Az új telep üzempróbái folynak, előreláthatóan 1972-ben az állandó üzem megindul.

119