Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

II. A csatornamű (A szivattyúzási üzem)

DUNA

Ol

Ol

Of

Ol

I—

szennyvíz-gépház

kerülő csatorna

XV.

g s 2 u •c o c- *Qj

Budafoki úti főgyűjtő

_<o C; «X) «I)

• N

* «0

£ <

zaporcsatorna

'küszöb (ugró)

A kelenföldi szivattyútelep rekonstrukció utáni D UN A vízvonalábrája-------1— zsilip

—

| o |-----szivattyú

L

Jjpesli szivattyútelep

Az újpesti mélyzóna szennyvizei a Garam utcánál ömlőitek az ún. Trianoni-gáttal lezárt Duna-ágba. A pangó víz teljesen elszennyeződött, a szennyvízben levő lebegőanyag leülepedett a mederben, és idővel hatalmas iszappadok keletkeztek. A szerves anyag rothadásnak indult, bűzt terjesztve. Évtizedeken át semmi sem történt ennek a közegészségügyi szempontból tűrhetetlen állapotnak megszüntetésére.

Nagy-Budapest kialakítása után elsőrendű feladatnak tekintettük e helyzet felszámolását. A Duna-sor és a Zsilip utca sarkán (Duna-sor 11. sz.) 1951-ben kezdődött el az átemelőtelep építése. A terv szerint a

mélyzóna szennyvizeit háromszoros hígításig át kell szivattyúzni az újpesti főgyűjtőbe, hogy ezen keresztül az angyalföldi telepre juthassanak. A mélyzóna vizét tehát gravitációsan be kellett vezetni az épülő szivattyú- telepre, majd innen nyomócsövet készíteni a Zsilip utcában a Váci útig.

A szivattyútelepre a mélyzóna egyesített rendszerű hálózatán csapadékvíz is érkezik, ezért a gépházban külön zápor- és külön szennyvízszivattyúkat terveztek. Annak idején csak a — 0,72 m3/s névleges kapacitású — szennyvízszivattyúkat építették be. Az akkori terhelési viszonyok között úgy látszott, hogy ezekkel a szivaty- tyúkkal a kisebb záporok vizét is át lehet emelni.

120