Garami Tibor - Gőbel József - Párnay Zoltán: Budapest csatornázása. Pest város 1847. évi csatornázási szabályrendeletének 125 éves évfordulójára (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972)

II. A csatornamű (A szivattyúzási üzem)

■ OaV

VA

■Jr“*."-L»i Sät

^ £><«

A rákosvölgyi főgyűjtő 1926-ban indult építkezése megkívánta, hogy a gyűjtő végpontján gépi erővel emeljék át a gyűjtőn érkező szennyvizet a Dunába. 1929-ben az angyalföldi szivattyútelep területén épült a képen látható ideiglenes átemelőtelep (Fotó: Kozelka Tivadar)

helés ezt indokolná. 1955-ben úgy próbáltuk az egyre gyakoribbá váló elöntések számát csökkenteni, hogy 2700 m;!-es föld tározómedencét építettünk a Vegyész utcai gyűjtő tehermentesítésére.

A végleges telep a Hunyadi János út keleti oldalán fekvő Homokelőkészítő Vállalat területéből kihasítandó telken fog megépülni. A beruházási program most készül.

Angyalföldi szivattyútelep3

A Rákos-patak torkolatánál, a XI11. kér., Vizafogó utca

6. sz. alatt mintegy 3,6 ha nagyságú területen épült fel. 8

A telep a Rákosvölgyi, Róbert Károly körút — Mexikói úti és az újpesti főgyűjtők vízgyűjtőterületéről lefolyó szenny- és csapadékvizeket emeli át a Dunába.

Az említett főgyűjtők építése 1926-ban indult meg, és ez szükségessé tette egy ideiglenes álemelőtelep létesítését (1929). Teljesítménye 1801/s volt. A telep szabad- kiömlője a Rákos-patakba torkollt, a szennyvizeket 520 m hosszú nyomócső továbbította a Dunába. Az eredetileg benzinmotoros telepet 1934-ben elektromos üzeművé alakították át és a terhelés folytonos növekedése miatt bővítették. Négy szivattyút szereltek be, ezzel 3,1 m3/s vízmennyiség átemelését tették lehetővé.

113

8 Budapest csatornázása