Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 6. Védvonalak vizsgálati rendszere
tarnak a változásait képviselik — a ténylegesnél minden esetben kisebb értékű lesz. A tájékoztató jellegű vizsgálatok eredményei már lehetővé teszik a védvonal szakaszonkénti vizsgálatát és minden műszaki-építési szakaszon, a szakasz adottságainak megfelelő okszerű és gazdaságos megerősítési módjának kiválasztását. A tájékoztató jellegű vizsgálatok azonban a védvonal állékonyságának a statisztikai értékelésére csak igen nagy hibahatárral használhatók fel. Részletes jellegű értékelések Részletes jelleggel, de csak közvetett módszerekkel lehet értékelni azoknak a védvonalaknak az állékonysági viszonyait, amelyeken a védvonal rétegződési és talajmechanikai adottságait már megfelelő számú és sűrűségű, de a védvonal mentén szétszórt, a jellemző szelvényekbe nem vetíthető feltárásokból lehet megállapítani. Ilyen esetekben a feltárási adatok alapján a vizsgálandó védvonalat már a 6.3 pont szerinti vizsgálati szakaszokra kell felosztani és a vizsgálatokat szakaszonként kell elvégezni. A részletes jellegű vizsgálatoknál a védvonal állékonyságának a különböző mutatóit minden jellemző szelvényben, a szelvény tényleges geometriai és környezeti adataival kell meghatározni. A rétegződési és talajtani adatokat azonban ezeknél a vizsgálatoknál mindig a rendelkezésre álló feltárási adatok egyszerű, vagy csak a feltárás környezete alapján becsléssel súlyozott középértékeivel kell figyelembe venni. Az így megállapított átlagos rétegvastagságokkal már kiszámíthatók a jellemző szelvények állékonysági mutatói, majd ezekből vizsgálati szakaszonként meghatározható a mutatók középértéke és szórása is. Az így meghatározott középértékek a vizsgálati szakaszok állékonyságának a statisztikai értékelésére már megbízhatóan elfogadhatók. A mutatók szórásai azonban ismét csak a szelvények geometriai és környezeti adottságainak a változásait fogják képviselni. Ezért a fedőréteg vastagságok változásai alapján ezt a szórás értéket még javítani kell. A javítás a fedőrétegsor vastagságának az átlagértékével számított állékonysági mutatók szórása és — mivel a fedőrétegsor felső felületének a változásai, a felszíni magasságok, a jellemző szelvények árvíz magasságában már egyszer jelentkeztek — a fedőrétegsor alsó magassági szintjének a szórása alapján, a két szórás érték, illetve a fajlagos szórások „összeesé- si” valószínűségének a meghatározásával történhet. (8. táblázat). A fenti módon meghatározott szórási értékek természetesen vizsgálati szakaszonként változni fognak. Ezért a közvetett módszerekkel vizsgált védvonalak állékonysági viszonyait mindig vizsgálati szakaszonként kell értékelni. A különböző szakaszokat pedig mindig az azonos valószínűséggel előforduló biztonsági mutatók alapján kell összehasonlítani. A közvetett módszerekkel végzett vizsgálatok a védvonalak állékonysági viszonyainak a megítélésére már megbízható adatokat szolgáltatnak. Leronthatja azonban a biztonság javára ezeknek az értékeléseknek a megbízhatóságát az, hogy a fedőréteg vastagságok szórása rendszerint asszim9 129
