Galli László: Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata (OVH, Budapest, 1976)
II. Az árvízvédelem földműveinek vizsgálata - 6. Védvonalak vizsgálati rendszere
metrikus. A vízfolyás jellegétől függően, de az eddigi adatok szerint völgyenként változóan, általában lefelé mélyülő tendenciát mutat. Szabályos eloszlások feltételezésével a szélső értékeit tehát csak közelítő módon lehet megállapítani. Részletes értékelések Részletes értékelések végezhetők a védvonal állékonysági és fakadóvíz viszonyainak a vizsgálatára a jellemző szelvények részletes feltárása után, a tényleges szelvény méretekkel, rétegződési adatokkal és talaj- mechanikai jellemzőkkel kiszámított állékonysági mutatók hosszakkal súlyozott középértékével és szórásával. A részletes vizsgálatoknak a megbízhatóságát már egyedül a talaj- mechanikai vizsgálatok mai pontossága, valamint a feltárt jellemző szelvények száma és sűrűsége határozza meg. A védvonalak állékonyságának az előző pontokban összefoglalt statisztikai vizsgálati módszerei három élesen elhatárolt esetre vonatkoznak. A valóságban azonban a védvonalak rétegződési és talajmechanikai jellemzőinek a meghatározására a legtöbb esetben igen különböző feltárási adatok állhatnak a rendelkezésre. Ezért a hosszabb védvonal szakaszok állékonyságának a vizsgálati módszereit mindig a helyi adottságok és a rendelkezésre álló feltárási adatok szerint, esetenként kell megválasztani. 6.5 összehasonlító vizsgálatok Már az előző fejezetekben tisztázódott, hogy a védvonalak vizsgálatának a megbízhatóságát mindig két tényező határozza meg: a rendelkezésre álló adatok mennyisége és a rétegződési és talajmechanikai adatokat terhelő hibák. Az adatok mennyisége és a vizsgálatok ettől függő megbízhatósága, a vizsgálatok igényei szerint bármilyen mértékben növelhető. Más a helyzet azonban a rétegződési és a talajmechanikai adatok hibahatáraival. Mai ismereteink és lehetőségeink szerint a talajmechanikai feltárások, azonosítások, laboratóriumi vizsgálatok és értékelések hibahatárai — ha figyelembe vesszük a talajminőségek sokszor jelentős szóródását és azt, hogy rendszerint száraz környezetből vett talajminták telítettség melletti jellemzőit kell megállapítani •— még kedvező adottságok esetében is legalább + 10—15%-ra becsülhetők. Ez tehát az a minimális hibahatár, amellyel egy-egy védvonalszelvény biztonsági tényezőinek az abszolút értékei, ezeken keresztül pedig egy-egy hosszabb védvonalszakasz statisztikai módszerekkel értékelt állékonysági biztonsága is meghatározható. Védvonalaink mai állékonysági biztonsága azonban — az 1965. évi dunai és az 1970. évi tiszai hosszantartó és magas árvizek tapasztalatai alapján — úgy becsülhető, hogy a sok évtizedes fokozatos fejlesztés után a legtöbb védvonalon átlagosan már valahol egy körül, vagy egy felett van. Nagyon megbízható alapadatok és vizsgálatok leimének tehát szükségesek ahhoz, hogy az állékonyság biztonsági tényezőinek a valódi értékei megbízhatóan 130
