Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)

2. A halászat általános szempontjai

részét e halfajok teszik ki. E csoportba sorolhatók a dévérkeszeg, a garda, a paduc, a jász, a domolykó, a fejesdomolykó, a nagykárász (és az ezüstkárász is).

Harmadrendű halak. 150—200 g egyedsúlyt ritkán meghaladó fajok. Fogyasztásra még alkalmasak. Kisebb példányaik hal táplál ékként hasznosulnak. Ide tartoznak: a koncér, a kele, a kis kárász és a kis ezüstkárász.

Táplálékhalak. A ragadozóhalak táplálékszervezeteként jelentősek. Közvetlen kártételük tenyésztett halfajainkra nézve (táplálék konkurrencia, ikrapusztítás) igen csekély. Képviselőik: szélhajtó küsz, szivárványos ökle. vágódurbincs, fenékjáró küllő. Káros gyomhalak. Ikra- és ivadékpusztítók. Lassan növő, kis egyedsúlyt elérő fajok. Kártételük nincs arányban élelmezési értékükkel. Állományuk ritkítása nehéz feladat. Káros, gyomhalnak minősített halfajaink a következők: sügér, naphal, törpeharcsa.

Az ország halfaunáját összesen kb. 80 halfaj alkotja. Ebből csak azokat a legfontosabbakat soroltuk fel, amelyeknek valamilyen szempontból jelentőséget tulajdoníthatunk akár hasznos vagy éppen káros hatásukat tapasztalhatjuk vizeinkben.

A Vizek életét, halak szerepét és helyét a vizek életében röviden megismerve, a továbbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy a hazánkban található vizek (folyók), természetes tavak, mesterséges halastavak hogyan hasznosíthatók a halászattal, milyen szintű hal termelés folytatható bennük és melyek a halhús előállításának tenyésztési, lermeléstechnológiai módszerei.

20