Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)
2. A halászat általános szempontjai
nagyra nőtt példányok nehezen foghatók meg és nagy kárt tesznek a halállományban. Szaporodása: általában május—júniusban ívik, 20 °C hőmérsékletű vízben. Ikráit víz alatti gyökerekre rakja. Párban ívó hal. Tógazdaságokban félmesterséges úton szaporítják. Előre elkészített sátorszerű fészkekre ívatják. Élőhelyei: lassú mozgású folyók és az állóvizek. Fenéklakó hal, kedveli az iszapos, lágy vízfenéket, partoldalak üregeit, mélyedéseket. Oxigénigénye kicsi. Élve jól szállítható és tárolható. A háromnyaras harcsa 40—60 cm hosszúra nő és 1—2 kg egyed- súlyú. Csuka. A legfalánkabb ragadozó halunk. Csak gerinces állatokat fogyaszt. Fő táplálékait a part menti vizek halai teszik ki. A negyedik táplálkozási szint tagja. Vizeinkben a legelterjedtebb ragadozó hal. Az értéktelen halfajok túlzott elszaporodásának meggátlásában fontos szerepe van. Tógazdaságokban olyan helyeken, ahol a harcsa és a süllő nem tenyészthető, ott ragadozó halként a csukát használják fel. Fél kg körüli egyedsúlyban exportra is szállítható. Húsa fehér, ízletes, száraz és szálkás. Szaporodása: a hazánkban tenyésztett tógazdasági haszonhalak közül legkorábban, már február—márciusban 5—10 °C hőmérsékletű vízben csoportosan ívik. Ikráit sekély vízben parti növényekre (nádas, fű) rakja. A hímek kétnyaras, az ikrások háromnyaras korukban ivarérettek. Élőhelyei: a növényzettel benőtt vizek, parti részek hala. A legtöbb folyó- és állóvízben megtalálható. Oxigénigénye közepes. A háromnyaras csuka 25—45 cm testhosszúságot és 0,5— 1,0 kg egyedsúlyt ér el. A következőkben kevésbé részletesen felsoroljuk a Magyarországon található gazdaságilag fontos halakat, gyakorlati csoportosításban. Elsőrendű haszonhalak. Az élelmiszer-ellátásban is jelentősek a) Békés halak: ponty, fehér busa, pettyes busa, amur, compó, kecsege, márna. b) Ragadozó halak: süllő, kősüllő, harcsa, csuka, angolna, fekete sügér, ragadozó őn, menyhal. Másodrendű halak. Élelmezési szempontból még jelentősek, de egyedsúlyuk alacsonysága és szálkásságuk miatt kevésbé értékes halak. Néhány természetes vizünkben (pl. Balaton) a fogás nagy 2* 19
