Fóris Gyula (szerk.): Mezőgazdasági vízhasznosítás. II. Halászat (VIZDOK - Mezőgazdasági KkV, Budapest, 1975)

2. A halászat általános szempontjai

halak számára (fehér és pettyes busa). Tógazdaságokban a káros vízinövényzet biológiai védelem eszköze.

Szaporodása hasonló a fehér busához, de már 21—22 °C hőmérsékletű vízben is szaporítható. Ivarérettségét a 6—8 éves példányok érik el. Élőhelye a növényzettel dúsan benőtt, jól fel- melegedő vizek. A parti öv hala. Az amur háromnyaras korára 35—45 cm hosszú, 0,8—1,5 kg súlyú. Oxigénigénye kicsi, jól szállítható.

Márna. Apróállat-evő, békés hal. A növényeket fogyasztó harmadik energiaszintbe sorolható. Gazdaságilag már folyóvizeinkben sem jelentős. Húsa ízletes, de nagyon szálkás. Ikrája ívási időben mérgező, tisztításkor a béllel együtt el kell dobni.

Szaporodása: 16—20 °C-os, erős sodrású vízben ívik. A lerakott ikrái kavicsokra, homokszemcsékre ragadva, a fenéken érlelődnek és kelnek ki. A hímek 3—4, az ikrás 4—5 nyaras korra ivarérett. Folyóvízi, fenéken élő hal. A gyorsabb folyású mederrészeket kedveli. A háromnyaras példány 30—40 cm, 0,6— 1,1 kg. Oxigénigénye közepes.

Süllő (fogas). Kis halakkal táplálkozik. A süllő ivadékkorától kezdve ragadozó. A negyedik energiaszint tagja. A tógazdaságokban a káros apró halak elszaporodásának meggátlására népesítik a tavakba. Egyik legértékesebb húsú halunk. A balatoni süllő fogas néven vált Európában ismertté és keresetté.

Szaporodása: párosán, általában április hónapban, ha a víz hőmérséklete a 10—14 °C-t elérte, gyökerekre, gyepes aljzatokra ívik. Tógazdaságokban félmesterséges módszerrel szaporítják. Előregyártott „fészkekre” ívatják le az általában teleltető tavakba párban kihelyezett és előkészített anyákat.

Élőhelyei: néhány méter mély, csendes folyású folyószakaszok, tavak, holtágak. A vizek fenekén élő hal. Oxigénigénye igen nagy, élve általában nem vagy csak szakszerűen, jegelve szállítható. A háromnyaras süllő 20—25 cm hosszú és 0,25—- 0,50 kg súlyú.

Harcsa. Táplálkozására a falánkság jellemző. Elsősorban halevő, de a tömegesen található rovarálcákat, hernyókat, sőt a fiatal víziszárnyast is elfogyasztja. Nem válogatós ragadozó. A negyedik táplálkozási szint hala.

A harcsa húsa fehér, lédús, ízletes, szálkátlan. Tenyésztése tógazdaságokban a káros halfajok pusztítása, értékes halhússá való átalakítása révén, valamint exportlehetőségek miatt feltétlenül indokolt. Természetes vizekben nem előnyös, mivel a túl

18