Folyami és tavi kotrások eszközei, technológiái (VMGT 113., VIZDOK, Budapest, 1979)
1. Körmendy Ákos: Folyami- és tavi kotrások lehetőségei, a munkákkal kapcsolatos igények - 1.6 Tavi kotrások
47 feltöltés készítést igényel. Műtárgyépítések járulékos munkája az árok, vagy munkagödör kikotrása és visszatemetése. A felsorolt feladatok - a kotrási munka szempontjából - mind azonosak az előző pontokban felsorolt munkák valamelyikével, ezért csak a vizek jellegéből eredő eltérésekre térünk ki. A folyami kotrások anyaga leginkább a folyószakasz hordalékából eredő bomok és kavics. A kikötők kotrásából olajos és ipari hulladékkal szennyezett hig iszap várható. Medermé- lyitésnél előfordul a kötött agyag, konglomerátum, márga, szikla. A mederből iszap és növényzet kotrása ritka és akkor is kis mennyiségű. Part szabályozáshoz általában a mechanikus feltöltés a megfelelőbb. Tavi kotrásoknál dominál az iszap és homok talaj , a növényzet, a gyökérrel átszőtt talaj. Partfeltöltéseknél általában előnyösebb a hidromechanizáció. Tavaknál a vízmélység általában kisebb és - az állandó vizszint következtében - a munka ideje alatt állandó. (Kivételek a bányatavak és az öblözetek). A folyóknál áramlásban, tavaknál állóvízben dolgoznak. Áramló vizben a kotró mindig vízfolyással szembe dolgozik és halad. Tavaknál a kotrási irány a munkaszervezéstől függ. Az áramló viz az uszályok helyi mozgatását segíti, a műveletek nagy része boxerhajó nélkül is elvégezhető. Állóvízben állandóan kell a munkahelyen egy vontató is. A folyó vagy állóvíz befolyásolja a viziszállitást is. Az állóvízből eredő hátrányokért kivitelező felárat számol fel. Hazánkban a Balatonon és a Velencei-tavon végeznek jelentős fenntartási és partépitési munkákat. Mindkét helyén
