Folyami és tavi kotrások eszközei, technológiái (VMGT 113., VIZDOK, Budapest, 1979)

3. Körmendy Ákos: Folyami- és tavi kotrások technológiái - 3.2 A technológiák műszaki és gazdasági összehasonlítása

Az egységára minden technológiánál a talajminőség következő sorrendjében növekszik: iszap, homok, kavics, kötött i- szap, kötött agyag. A gyökérrel átszőtt, előlazitctt és hulladékkal szennyezett talajok kötött agyagnak minősülnek. A növekedés aránya azonban technológiánként eltér.

Az 1. technológiánál az egységárak anyagminőség miatti eltérése a többi technológiához viszonyítva jelentéktelen, a kotrás árában a ezállitási távolság dominál.

A hidromechanikrus technológiáknál (II. III.) az iszap és homok, a mechanikus kotrásoknál (I. V.) az iszap, homok és kavics talajok kotráBi egységárak között a különbség kicsi. Sorrendben tovább az egységára talaj osztályonkénti növekedése jelentős. Kiugróan magas a kavics hidromechanikus kirakása. Az egységárak kisebb eltérésekkel azonosak a kötött agyag kotrásának áraival.

A IV. technológiával külön is érdemes foglalkozni. Iszap és homoktalajnál az egységár a taiajosztéiyokon belül feltűnően magas, a két osztályt összehasonlítva pedig aránytalan.A közvetlen kirakás ellenére csak a 3 km-nél messzebb kirakott kotrás kerül többe. A kirakó eszköz, a kotróra szerelt szállítószalag, a legegyszerűbb gépek közé tartozik. A szállítószalag hig iszap kirakására alkalmatlan, és a vedersoros kotró is kevésbé hatékony az iszapban, mint szemcsés talajban.Az iszapkotrás egységára mégis alacsonyabb a homokkotrás áránál. (A kotró alkalmatlansága csak tiszta iszap talajra vonatkozik. Vegyes anyagú talajnál szükség van az iszap egységárára is).

Iszap és homoktalajt vedersoros kotróval kitermelve, még feltételezhető, hogy a szállitószalagos kirakás önköltsége - - éppen alkalmatlansága miatt - nagyobb a nyomócsöves kirakás önköltségénél. Megrendelőnek azonban ez a technológia feltétlenül drága. Az iszap depóniában nem áll meg, annak tároló