Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)
A magyar vízi világ
az Ös-Szamos kétségtelenül benne folyt. Az ősmeder felső szakasza ma is szépen kimutatható az Avas hegység nyugati lábai előtt, s még a VII. században is élővíz volt. Ilyen ősmedrek még számos helyen lehetnek az Alföldön, amelyek nagy áradáskor vizet kaphattak. A földkéreg törésvonalainak kétségtelenül hatása van a folyók irányára és medreik kialakítására. A fent érintett kettős irányú törésvonal világosan felismerhető a Tisza alföldi szakasza egymás utáni irányváltozásaiban, a főirányú délnyugat-északkeleti és az erre nagy szögben forduló délkelet-északnyugati irányokban, amelyek a folyó Tiszaújlak—Szeged közti futásában váltogatják egymást. A törésvonalaknak a folyók iránya megszabásában való szerepét általánosságban már Cholnoky is felismerte. Ezeken az endogén jelenségeken kívül vannak még földrajzi, exogén jelenségek is a magyar folyók életében, ilyenek a törmelék- kúpok és a folyók különböző szakasz-jellege. A felvidéki medencékből a síkságra érkező folyók esése hirtelen lecsökkenvén, nagy törmelékkúpokat építettek maguknak, főleg a Maros és a Duna Pozsony és Komárom közti csallóközi szakasza. Ezeken a törmelékkúpokon a folyó legyezőszerű alakban ide- oda ing. Legnagyszerűbb jelensége ennek a Hoangho torkolati vidéke, de nálunk is kiválóan megfigyelhetjük a Maroson, ahol szintén ősmedrek mutathatók ki. Ezek közül egyesek a Fehér-Körös felé, mások Temesköz felé indulnak ki, az utóbbiak közül pl. említhető az Aranka. Súlyos vízrajzi problémája volt a magyar vízimérnököknek a Duna törmelékkúpjának vízosztó szerepét leküzdeni a Csallóközben. A Dévényi kapun beömlő Duna törmeléke igen nagy mennyiségű volt, viszont esése lecsökkent, ezéit megépítette a Kárpálmedence leghatalmasabb törmelékkúpját, amelyen a folyó ezernyi ágra bomlott. A lörmelékkúp északi peremén halad a Vág-Duna, a délin a Mosoni-Duna. Az Öreg-Duna tömérdek törmeléket rakott le és ezáltal törmelékkúpját folyton továbbépítette, alsószakasz jellegűvé vált, azaz zátonyokat torlasztott önmaga elé, tehát szerte ágazott. A két kisebb ág magasabb medre miatt nem kapván annyi törmeléket, középszakasz jellegű maradt, azaz kanyarog. A törmelékkúpok fattyúágai ugyanis mindig középszakasz jellegűek. E törmelékkúp szorította annyira keletre a Vágót, Nyitrát, Rábát, s ez duzzasztotta fel a Hanság mocsarát. A Szamos viszont nem építhetett magának olyan törmelékkúpot mint a Maros, mert hiszen említettük, hogy egy állandóan mélyülő teknőbe szalad bele .alföldi szakaszán. 7
