Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

Magyar vízimérnökök

felülvizsgálták és kivihetőnek találták. Beszédes a csatorna-társasággal szerződést kötött, hogy ha tervei kivitelre kerülnek, a munkálatokat vele végeztetik, mire azokat végleges döntés céljából kiadták az Országos Építési Főigazgatóságnak. Vásárhelyi nem állott Beszédes tervei mellé, Széchenyi azonban teljes erejével támogatta azt. Mindennek ellenére a tei’v sohasem került kivitelre, s addig bújdokolt a bürokrácia útvesztőjében, amíg a csatornaépítési láz külföldön is alábbhagyott, az 1848. évi 30. t. c. végül megsemmisítette az összes reávonatkozó előbbi határozatokat.

Beszédest nagy csalódása sem törte meg, sőt újabb vízépítési tervekkel lépett a nyilvánosság elé. Tervezett egy Győrtől kiinduló, a Balatont, Drávát metsző csatornát is, amely a Száváig vezetett volna, s így rajta meg lehetett volna közelíteni Fiúmét. Ebből sem lett semmi.

Élete vége felé vasútépítéssel is foglalkozott. Mint főigazgató- mérnök 1848-ig ő vezette a Bécs—Pest közti vasúti vonal építését, s tőle származnak a Pest—Kolozsvár közti vasút első tervei is. 1851 telén az általa épített Paks—Báta közti dunai töltéseket vizsgálta,- megbetegedett és 1852. február 29-én Dunaföldvárott elhunyt. Ott is temették el.

Beszédes egyik legkiválóbb magyar vízépítő volt. Legnagyobb megvalósított terve a Sárvíz-szabályozás volt, amit kiválóan oldott meg. Másik nagy alkotása a Sebes-Körösön épített Nádor-csatorna, amely Buttyin fölött szakadt ki a folyóból, 92 km hosszúságban futott, és számos malmot hajtott, majd Gyulavarsánd fölött téit vissza a Körösbe. Körösi csatornáját tekintette maga Beszédes is vízépítési elve legsikeresebb igazolásának, hogy kis méretű vezérárok ásása is elég a csatornázáshoz, mert a víz eróziós ereje azután magától mossa ki a szükséges méretekre.

Meg nem valósított tervei közül szinte grandiózus a Grác Kolozsvár közti hajós-csatorna. Ennek végleges és módosított terve az volt, hogy Grácból kiindulva a víziút a Murából a Balatonba, innen a Sión át a Dunába vezetne, a Dunából Harasztinál lépett volna ki, és Csongrádnál érte volna el a Tiszát, Ócsa, Kerekegyháza, Ágasegyháza, Orgovány, Félegyháza vonalát követve. Egy mellékága Szegednek vezetett volna. Tiszántúl a víziút a Körösön nem ment volna Gyulán át Borosjenőig, hanem Arad felé ágazott volna, a főág pedig tovább vonulna Csermő és Barakony felé, Talpas és Tenke között metszve a Fekete-Köröst, Tulkán át Nagyváradnál érte volna el a Sebes-Köröst, Paptamásinál a Berettyót, Diószegnél pedig befutott volna az Ér völgyébe, kihasználva ezt a hajdani nagy ősfolyó-völgyet, s úgy jutott volna a Kraszna és Szamos vízrendszerébe. Mellékágakat is tervezett, egyet Debrecen felé, egy másikat pedig Aiad25