Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

Magyar vízimérnökök

kozott. 1810-ben tett mérnöki szigorlatot az Institutumban, 23 éves korában, mégpedig legelső tárgynak a geometriát, 1810. augusztus 1-én; utolsó tárgynak a mezei gazdaságtant hagyta, amiből 1811. március 20-án vizsgázott le. Oklevelét azonban csak 1813. március 31-én vette ki, mert közben egy évi mérnöki gyakorlatot töltött, mialatt elkészítette a Sárvíz szabályozási terveit. Ennek alapján kinevezték a Sárvíz-Társulat rajzoló mérnökévé. Itteni munkásságát 1811-ben kezdte meg Sátor Dániel igazgató főmérnök mellett, aki maga is kiváló vízépítő volt. Állását 1813-ban elhagyta, mivel nem értett egyet az ott folyó szabályozási munkálatokkal, s az Eszterházy- uradalom mérnökévé szegődött el. Ez alkalmazásában számos szabályozást hajtott végre Tolna, Komárom, Nyitra, Veszprém, Pozsony és Vas megyékben; lecsapolta a Fekete- és Csádé-mocsarakat Pozsony megyében, négykerekű malmot épített Diószegen, Tolna megyében pedig kiszárított Simontornya határában mintegy 1000 k. h. vizenyős területet. 1816—1819 között elkészült a Kapos szabályozási terveivel. 1817-ben a Rába szabályozási tervével foglalkozott, amit azonban csak 1828-ban terjesztett Vas megye közgyűlése elé. 1819- ben az egyetem a szépművészetek és filozófia doktorává avatta. Ekkor visszaszerződött a Sárvíz-Társulathoz, ahol Sátor Dániel halála után igazgató mérnöknek választották meg. Ebben a szabályozási munkában alkalmazta először a »víz félreszorítás« elvét, amit úgy értett, hogy a vizet nem szabad a völgy legmélyebb pontjába beengedni, mert onnan nehéz kivenni, hanem a völgy oldalán kell vezetni.

1820-ban megkezdte a Sárvíz-csatorna építését, s 1826-ban készült el vele. E szabályozás térképe 1825-ben készült el »Mappa Re- gulationem Skuriorum Sárvíz, Kapos, Sió, Ostiique Lacus Balaton ... exhibens« címmel.

1826-ban már elkezdte a Fertő és Hanság lecsapolási terveivel való foglalkozást. Közben megfogamzott lelkében egy nagyszerű hajócsatorna terve, amely Grác és Kolozsvár között biztosított volna víziutat, s összekötötte volna a Dunát és Tiszát.

1828-ban a marosi kamara kerületi igazgatójának említik, de ez az adat bizonytalan.

Munkásságára annyira felfigyeltek már,* hogy Széchenyi meghívta és magával vitte 1830-i első al-dunai útjára, amely Konstanti- nápolyig vezetett, s Beszédes az al-dunai szabályozás lehetőségeinek megfigyelésére volt hivatott. Széchenyi és Beszédes azonban nem sértették meg egymást, s köztük a viszony egyelőre megszakadt. Beszédes szabályozási gondolatait a sajtóban is leközölte, amire azonban Vásárhelyi Pál kemény kritikával válaszolt, úgyhogy e két nagy2.3