Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

Magyar vízimérnökök

lásához készített tervezete fennmaradt. Nem annyira vízméréssel, mint inkább vízépítéssel foglalkozott, és ezen a téren gazdag irodalmi munkásságot fejtett ki. 1832-ben meghívták Bihar megyébe, hogy malom ügyében adjon szakvéleményt.

1847-ben Simontornyáról írta a Hetilapba »A Tiszaszabályozást illető észrevételek« c. tanulmányát, amelyben Vásárhelyi mellett, s a Paleocapa elleni éllel foglalt állást. Helyesli a Vásárhelyi tervezte nagyobb számú átvágást, mert úgy gondolja, hogy csak azok biztosíthatják a folyó nagyobb sebességét, ami megakadályozza a meder feltöltődését. Töltéseket csak az átvágások elkészítése után szabad emelni a Tisza mellé.

Amikor 1852-ben a Gazdasági Lapokban közölte »Folyamszabályozási eszmék« c. tanulmányát, uradalmi mérnök volt Dunántúl. Megismétli előbbi tanulmányának állásfoglalását az átmetszések mellett. Emellett igen nagy súlyt helyezett Böhm Ferenctől hangoztatott és Beszédes József által olyan nagy nyomatékkai képviselt »víz- félreszorítási elv« mellett, mondván,- hogy a Tiszán is lehetne ezt mellékfolyóira alkalmazni, főleg a Bodrogon, Túron, Sajón, Herná- don. A Szamost és Krasznát is el kellene terelni a Tisza felső szakaszáról és Csongrádnál vezetni be azokat a Tiszába. Ez egyébként egészen egyezik a Galambos-féle árapasztó-csatorna gondolatával. A Sajót, Hernádot szintén a Dunáig kellene vezetni, s Dömsödnél torkoltatni. Lecsapolandónak tartja a Balaton fölös vizét is, s meg kellene építeni a Duna és Tisza közti csatornát Bölcskétől Csongrá- dig.

1864-ben a Gazdasági Lapokba írta »Folyamszabályozási elv« c. tanulmányát. Ebben rámutat arra, hogy a védőtöltések az ármentesítés, az átmetszések viszont a közlekedést előmozdító szabályozások eszközei. Figyelmeztet arra, hogy a Tisza szabályozásánál ügyelni kell a mezőgazdaság érdekeire. A hegyvidéki folyók szabályozásában elsősorban a vízerő kihasználását kell szem előtt tartani. Szükségesnek tartja a lecsapolásokon kívül az öntözési munkálatokra is gondolni, s erőművek építéséről gondoskodni. Irodalmi munkásságában sok tekintetben követi Beszédes József elgondolásait.

40. Beszédes József. 1786. február 12-én született Ókanizsán. Itt tanult meg írni-olvasni is, hogy azután 1800-tól Szegeden, 1804- től Temesvárott folytassa tanulmányait. 1805-ben felvétette magát az egri szemináriumba papnövendéknek, s ott egy évig filozófiát hallgatott. Nem érezvén azonban hivatást a papi pályára, kilépett^ 1806-ban Makóra ment, és az érseki birtokon nyert alkalmazást. Itt rövid időt töltött, s azután Pestre jött, ahol nevelői állást sikerült szereznie. Beiratkozott az egyetem bölcsészeti karára is, s itt főleg matematikával, földméréssel és rajzzal nagy szorgalommal foglal22