Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)
A Tisza-völgy felmérése és szabályozása - 6. A Körösök és a Berettyó vízkömyéke
zat nevű medrek 40 tanyánál többet öntöttek el, s visszafelé folytak. A Maros vize is átömlött a Sámsonnál levő kiágazáson át a Szárazérbe, Mágocsba. A Korogyon át is a város felé tódult az árvíz. A Porgányon át meg a Tiszából jött a víz Hódmezővásárhely felé a Kender-tón és Szilágyi fokján át. így a város három oldalról is kapott vizet. Szintezési munkálatai megkönnyítésére kérte Huszár, hogy a régebbi szintezési térképeket szerezze meg neki Vay kir. biztos. Ezekhez persze mind csak az Építési Igazgatóságon és Helytartótanácson át lehetett hozzájutni. 1821. szeptember 2-án Vay pl. a következő térképeket kérte beszerezni: 1. Juritskay Lajosnak 1807-ben a Fehér-Körösön a torkolattól a székudvari határig felvett szintezési térképet. 2. Vertics Józsefnek a Nagy-Körösön Békéstől Baboczka- pusztáig felmért szintezési lapját. 3. Bodoki Mihály, Békés megye mérnökének a Kurcza és Veker mentén a tiszai torkolattól a Kákafokig felmért szintezési adatait. Az Építési Igazgatóság nem nagyon akart tudomást venni arról, hogy milyen tömérdek nehézséggel küzd Huszár a Körös-vidéken. 1821. szeptember 11-i helytartótanácsi ülésből kifolyólag újból felszólították Huszárt, hogy minden erőfeszítést tegyen meg a munkálatok mielőbbi befejezése érdekében. Huszár mintegy válaszul és nehézségei bizonyítására október 11-én tett jelentésében újból igen érdekes ősvízrajzi képet festett az itteni bonyolult helyzetről. Elmondja, hogy 80 év előtt a Szentes és Hódmezővásárhely közti árterületen magas vízálláskor mindkét városból hajón lehetett járni Gyulára, meder nélkül a békési puszták között. A Maros vize meg magasabb vízállások idején a Bugyér, Kutérvölgy, Hajdúvölgy, Má- gocs, Kenyér nevű vízfolyásokon át a Tiszáig jutott. Viszont 1816— ban meg a Körösök vize Gyulát, Csabát, Kígyóst elöntve Otlaka, Elek, Kétegyházán át folyt. Közben Huszárnak egyes mérnökeivel is nehézségei támadtak. 1821 októberében jelentette, hogy Bódogh József mérnök titokban távol szokott maradni munkahelyétől, bár egyébként jó munkaerő. Vásárhelyi ellen is panasza volt, sőt az állami szolgálatból való elbocsátását is javasolta. Ügy látszik, hogy ezzel kezdődött az a később még inkább kiéleződött helyzet Vásárhelyi és Huszár között, ami később Huszárnak annyi kellemetlenséget és keserűséget, mellőzést hozott. Egyelőre Huszár még alkotókedve teljességében volt, 1821. október 14-i kelettel írta meg az egyes folyók árvíztörténetének felkutatására vonatkozó utasításait: »Instruction zur Verfassung der Inundations Geschichte für die bey Nivellirung der Flüsse Op. Herrn Ingenieurs.« 221
