Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)
A Tisza-völgy felmérése és szabályozása - 6. A Körösök és a Berettyó vízkömyéke
1821 decemberében Huszár már beszámolt a Veker, Kurcza, valamint a Nagy-Körös szintezésének befejezéséről. Ezt a munkát Meltzel és Litzner végezték el. Bódogh József közben mederkeresztmetszeteket vett fel ugyanott és ellenőrző szintezést végzett. A szintezést ugyanekkor kiterjesztették a Tiszára is Nagykörűig, Alpárig, Tiszaugig. Schmidt is szintezett, Amizoni pedig Kellerrel együtt a térképek redukcióját végezte. Vásárhelyi ebben az időben Csaba, Kondoros környékén és Arad megyében felvételezett. A feladatok az eredeti tervtől eltérően megnövekedtek. Előre nem látható módon újabb és újabb területeket kellett belevonni a felvételekbe, mert kiderült róluk, hogy még beleesnek az árterületbe. 1821. december 28-án Huszár jelentést tett a felmért területről »Alphabetisches Verzeichniss deren reducirten, hydrographisch vermessenen Terrainen im Kreise der Körös Flusse-Regulirung in der Löbl. Comitaten Arad, Békés, Bihar, Csongrád, Cumanien, Heves, Pesth und Szabolcs gelegen zum Behuf eines Hydrographisches Hauptplanes.« Ebben betűrendben felsorolt 338 olyan községet, amelynek meglevő térképeit redukálva felhasználták, s 110 olyat,, amelyet újonnan kellett felmérniük. 14 község térképe annyira megbízhatatlannak bizonyult, hogy felméréssel kellett ellenőrizni. 21 községet azért kellett felmérni, mert kitűnt, hogy a Marossal is kapcsolatban vannak vízrajzilag. Bejártak ezeken kívül még 54 községet. Redukálandó és felmérendő még 15 község. Hogy mennyi meder, élő vízfolyás, holtág, mellékág, száraz- meder és állóvízfenék volt itt, azt Huszár 1821. december 31-i jelentéséből olvashatjuk ki. Szintezniük kellett a következő medreken: Tisza, Nagy-Körös, Fekete-Körös, Sebes-Körös, Berettyó, Kákát, Kis-Körös, Kölesér, Korhány, Gyepes, Tőz,! Kondoros-völgye, Szénás-völgye, Mágocs-ér, Kenyeres, Cziriák-völgye, Paulisi-ér, Begyer, Kék-Kálló, továbbá a következő helységek közti vízállásos helyekről: Nagyvárad—Szalárd, Nagyvárad—Gyanta, Gyanta—Borosjenő, Borosjenő—Paulis. Mindez a szintezési vonal kitett 331 mf-et. Kimutatta azokat a helyeket is, ahol víztömeget kellett mérniök. Ilyen pontot felvett a Tiszán 8 helyen, a Maroson 1, a Kurczán 1, a Nagy- Körösön 4, a Zagyván lj a Korogyon 1, a Vekeren 1, a Mágocson 1, Berettyón 3, a Sebes-Körösön 3, a Fehér- és Fekete-, azaz Kettős- Körösön 2, a Fehér-Körösön 3, a Kis-Körösön 1, a Köles-éren 1, a Korhányon 1, a Fekete-Körösön 3, a Gyepesen 1, a Büngösdön 1, a Tőzön 1 helyen, azaz összesen 39 ponton kellett víztömegmérést végezniük. A folytonos sürgetésre Huszár kénytelen volt időbeosztásos munkatervet terjeszteni fel az Építési Igazgatósághoz. 1822. január 222
