Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)
A Tisza-völgy felmérése és szabályozása - 5. A Szamos, a Kraszna és az Ecsedi-láp
volt a feladata a Tisza Sarud és Szolnok közötti szakaszának szabályozása és árvédelme. Ezt egyébként Hegedűs János jászkun kapitány már 1839-ben sürgette. A megalakult társulat 40 000 öl töltés építését vette tervbe, amiből 1853-ig megépült 4500 ölnyi szakasz. 1852-ben Heves—Szolnok—Jászvidéki Tisza- és Belvíz-szabályozó Társulat néven alakult meg egy tágabb érdekeltség. Erős munkájuk ellenére az 1855-i nagy árvíz mégis elöntötte a területet, és Kisér templomáig hatolt fel, jóllehet akkor már 9,5 km hosszú védtöltés állott itt. Ezt a nagy árvíz egészen elhordta. 1860-ig mégis sikerült már 147 000 holdnyi területet ármentesíteni. Aligha van az Alföldnek még egy másik tája, ahol maga a nép önsegély alapján olyan régóta és annyit tett volna a víz ellen való védekezés érdekében, mint a Jászság lakossága. 5. A Szamos, a Kraszna és az Ecsedi-láp A Szamos és a Kraszna vízrajzi problémái hasonlóak a Tárnáéhoz. A Szamos egy, a jelenben is süllyedő kis alföldi medencébe fut, amint kilép az Erdélyi medencéből. Beleterelődött, mert eredetileg nem mai irányában és medrében folyt, ahogy a Zagyva sem. Eredeti folyása a hegyvidékből való kijutása után az Ér völgyébe irányult, s csak a síkság egyenetlen süllyedésével, aránylag későn, terelődött a Tisza felé. A Szamoshát erős elvizenyősödésének másik oka szintén a most is tartó állandó süllyedésből származott. A 1 isza vagy legalábbis egyik ága, hajdan az Avas hegység nyugati lábainál dél felé futott, s a Szamossal együtt terelődtek bele az Ér völgyébe. Sok ősmeder hálózza be a Szamos-hátat, s így vízrajza fejletlen, s aránylag későn alakult ki a mai helyzet. A Szamos alföldi folyása középszakasz jellegű, rendkívül sűrű kanyarokkal. A Számos-meder nincsen mélyen bevágódva, fiatal meder, és a környező síkság mélyen fekszik hozzá viszonyítva. Mindezek együtt okozták, hogy a Szamos vízi rendezése olyan súlyos probléma volt. Az Ecsedi-láp is egy helyi süllyedékben lapult meg, amelyben az odaterelődött Kraszna meder nélkül terjengett széjjel. Ez a vízrajzi helyzet korán magára hívta a magyar vízmérők figyelmét. Már 1770-ből fennmaradt névtelentől egy vízrajzi térkép az Ecsedi-lápról »Mappa Szathmariensi in Comitatu stagnantium Aquarum« címmel. Kezdetleges ábrázolás ugyan, de a Szamos és a Láp közti terület ősi vízrajzát ismerhetjük meg belőle. 205
