Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)
A Tisza-völgy felmérése és szabályozása - 4. A Zagyva és a Tarna
teg kárt okoztak az akkor itt már fejlődőben levő mezőgazdasági termelésnek. Ismétlődtek a nagy árvizek 1830, 1845, 1846, 1851, 1853, 1855, 1860. években. A sok árvíznek és a saját sorsuk felett való szabadabb rendelkezésnek két eredménye lett a Jászságban. Először az, hogy szeiez- tek maguknak egy kiváló vízimérnököt, Bedekovich Lőrincet, ő térképezte fel elsőnek vízrajzilag az Alföldnek ezt a részét. Második következménye az volt, hogy a jászok maguk álltak neki tájuk vízrajzi rendezésének. Bedekovich 1779-től kezdve egymás után készítette el Kisér, Árokszállás, Jászdósa, Alsószentgyörgy, Jászberény bámulatosan tökéletes térképét olyan gazdag vízrajzi anyaggal, amelyhez csupán Bállá Antal térképei foghatók. 1808-ban végül felvette a Jászberény és Jászapáti városok közötti terület egy olyan gazdag vízrajzú térképét, aminőt nem sok hasonlót ismerünk ebből az időből. Ez már tisztán vízrajzi céllal készült. Van azonban még egy ennél is nagyobb értékű vízrajzi térképe, amelynek ebben az időben egyetlen mérnöktől sincsen párja. Ez a Zagyva térképe Boldogtól Szolnokig 31 lapon 1 : 36 000 léptékben. Nagyszerű vízrajzi térképeit ismerjük, de arról kevesebbet tudunk, hogy a Jászságot ármentesítő és lecsapoló munkálatokban mennyi része volt Bedekovichnak. Az itteni vízi munkálatok igen korán kezdődtek, s csak a Temesköz katonai erőkkel végzett vízi munkálatai előzték meg a Jászságét pár évvel. Attól eltekintve, hogy III. Károly vízi terveiben volt egy Jászságban építendő csatorna, amely Ároktőnél szakadva ki a Tiszából, Fügédnél metszve a Tárnát, s Tarnaörsön, Jászdósán keresztül haladva Jászberénynél érte volna el a Zagyvát, s onnan Szolnokhoz vezetett volna vissza a Tiszába, ezen a terven, amely örökre csak terv maradt, felsőbb kormányzati gondoskodás sohasem történt a Jászságban a vízi munkálatokról. A XVIII. század első felében elgátolták Apáti előtt a Holt- Tárnát, mert 1751-ben már ennek a gátnak javításáról intézkedtek. 1754-ben Berény, Jákóhalma és Dósa közösen intézkedtek a rámából kiszakadó erek elgátolása ügyében. 1771-ben az alsószentgyor- gyiek olyan malomgátakat csináltak, amely a jászberényi Boldogpusztáig felnyomta a folyó vizét. 1786-ban Alsószentgyörgynek már 2400 ölnyi töltése volt a Zagyva áradása ellen, ami 1854-ig 6607 ölre növekedett. 1788-ban kapcsolódott bele Bedekovich az árvédelmi munkálatokba, s a jászkun főkapitányt kérte, rendelje d a községeknek néhány veszedelmes ér elgátolását. A Zagyva és Tárná vize ellen könnyebb volt a védekezésük, de a Tisza ellen mái nehezebb. Kisér 1760-ban építette a Tisza vize ellen az ún. »Metzenzéfi gát«-at. 1791-ben Fényszarutól majdnem Szentlőrinckátáig ástak egy víz203
