Fodor Ferenc: Magyar vízimérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei (Tankönyvkiadó, Budapest, 1957)

A Tisza rendszeres felmérését megelőző vízi tervek, rendelkezések és munkálatok országos áttekintése

Mikoviny/vette fel a Dunát megyei térképeken legelőször Pozsonytól le a Bácskáig 1735—50 között. A Tiszát ugyancsak megyei térképeken vagy maga vagy tanítványai térképezték lefelé Szegedig. A legelső rendszeres polgári mérnökképzés a pesti egyetemhez csatolt Institutum Geometricumban kezdődött meg elsőnek egész Európában.

Legelőször Mária Terézia nevezett ki folyószabályozási kir. biztosokat 1772-ben, a Sárvíz-szabályozáshoz. Csak a Temesközben, az ún. Bánságban előzték meg osztrák katonai mérnökök a magyar- országi magyar vízi munkálatokat. Az első csatornát hazánkban, a Ferenc-csatornát, magyar ember tervei, Kiss József és Gábor munkálatai alapján készítették, 1790-től kezdve foglalkozván azzal. Ember Győző kutatásai szerint 1788-ban felállították az Országos Építési Igazgatóságot, de .ez is hiába készíttetett terveket, mert azok kivitelére nem volt költségfedezet mindaddig* amíg 1815-ben József nádor fel nem emeltette a só árát és le nem kötötte a bevételeket a magyar vízi munkálatokra.

1777-ben a kamara megbízta a Duna szabályozási ügyeinek vezetésével Walcher Józsefet, akinek megbízatása a magyar és az osztrák szakaszra egyaránt kiterjedt. Négy kerületi mérnököt adtak melléje, de 1780 körül már mintegy 40 mérnök dolgozott az országban. Ennek az intézménynek volt egy hajózási osztálya, igazgatóval, adjunktussal és négy hajózási mérnökkel. Sokat nem tehettek, mert 1781-ben megszüntették a Duna-szabályozási alapot, de Walcher megtartotta megbízatását mint kamarai mérnök, s melléje adták Heppe Szaniszlót. 1784-ben ezt a szervezetet egészen a kamara alá rendelték, s lassan kiépítették a Hajózási Igazgatóság szervezetét is. 1785-ben lett Heppe a hajózási igazgató, s adjunktusnak Pichler Fer- dinándot rendelték melléje. 1785-ben a Hajózási Igazgatóság szervezete állott egy igazgató, két adjunktus, két practicans és négy hyd- raula, azaz vízimérnökből. Az utóbbiak vidéken dolgoztak, az igazgatóság pedig Budán. A négy vízimérnök közül ketten, mégpedig Sax Zakariás János és Knstka János a Bánságba voltak kirendelve. Ebben a szervezetben nem sok magyar ember volt, de köztük volt a legelső magyar vízépítő,) Kiss József, akit Bácskába rendeltek s még néhány kétségtelenül magyar mérnök, mint pl. Várady Pál, a Bánságban Breska Pál, Aradon Körömi Sámuel, Pongrátz Ignác, Nyitrán Szalóky János. 1786-ban felállították a megyei és városi mérnökségeket, s mivel ebben az évben már magyar mérnököket képesítettek az Institutumban, csakhamar magyar emberekkel töltötték be a törvényhatóságok a mérnöki állásokat. A budai Hajózási Igazgatóság szervezetének vidéki szervei voltak a Bánságban, Bácskában, Aradon, Munkácson, Nyitrán s Száva-Kulpán.

137