Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

V. Az Institutum Geometricum tankönyvei és tananyaga

geometrarum Regni Hungáriáé et provinciarum eidem adne- xarum”. Ez a magyar földmérők első tudományos vezetője, amelyből rekonstruálhatjuk azt is, hogy mit tanultak akkor az Institutumban a földméréstanból.

Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy Rausch műve gyakorlatias célzatú, minden terepfelvételi és térképezési feladatra kiterjeszkedik. Ezzel szemben tagadhatatlan, hogy csak igen szűk látókörű, nagyobb feladatokat nem lát maga előtt, csak egészen kicsi területek felmérését, valóban csak urbariális munkálatok közben előforduló feladatokat. Nagyobb területek térképezésével, vetülettannal már nem foglalkozik, sem pedig helymeghatározással. Előszavában meg is mondja, hogy művét hallgatóinak szánta előadásaink alátámasztása céljából. 13 fejezetében az egyenesnek a terepen való kitűzésétől és annak a papírlapra való átvitelétől kezdve a szögek mérésén, idomok felvételén, ívek és logaritmusok táblázatainak használatán, háromszög-számításokon, gyakorlati háromszögelésen, összetettebb trigonometriai feladatokon, térképek szerkesztésén, idomok területének számításán, osztásán át eljut egészen a libellálásig.

Tárgyalási és bizonyítási módja mindenütt matematikai és komoly tudományos felkészültségről tesz bizonyságot. Magyarázatait I—XIV. táblán 124 értelmes ábrával támasztja alá. Az első magyar földméréstan tehát nem volt szégyenére az Insti- tutum színvonalának.

Rausch állandóan tökéletesíteni igyekezett gyakorlati mér- tanát. Ezt bizonyítja az „Adnotationes in Geometriám Prac- ticam” c. kézirata (Egyetemi Könyvtár, Rausch Ferenc kéziratai II. kötete). Ebben, úgy látszik, könyve egyes fejezeteihez írt pótló jegyzeteket. Érdekes és világos az itt olvasható definíciója (latinul): „A gyakorlati földméréstan a földfelület alakja kisebb arányokban sík papírra való vetítésének tudománya, amely általában megmutatja a geometria elméleti megállapításainak alkalmazását, hogy a nagy földfelületek méretei köny- nyen, alkalmas módon meghatározhatók legyenek, és azokat kölcsönösen össze lehessen hasonlítani.”

Rauschnak a felszíni földméréstanán kívül van egy földalatti, vagyis bányaméréstana is: „Compendium Geometriáé subterraneae” (1797). Nagyon érdekes, hogy ilyen művet is írt, mert ebből többféle következtetést lehet levonni. Lehetséges ugyan,' hogy ezt a művet az Institutumtól teljesen független célzattal írta, de lehetséges az is, hogy az Institutum és a sel- meci bányászati főiskola között valami kiképzési kapcsoló szálak is voltak ebben az időben, hogy esetleg az Institutum egyes

93