Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

V. Az Institutum Geometricum tankönyvei és tananyaga

Dugonics nem tanított ugyan földméréstant az Institutum- ban, de annak fennállása első évtizedében nem volt más magyar ,.földméréstan”. Be kell azonban vallanunk, hogy lényegében ez sem az, amit magyar nyelven e fogalom most jelent; csak annak felel meg, amit a latin „geometrián”, mégpedig síkmér- tanon értünk. Hogy pedig az akkori magyar nyelv mennyire volt alkalmas e tudomány művelésére, arról ízelítőt ad a mű bevezető fejezetének definíciója, amelyet ma már alig olvashatunk mosoly nélkül, de amely bizonyítja, hogy mekkora volt a magyar érzés ebben a régi derék magyar tudósunkban, hogy magyarul vállalkozott megírni ezt a tudományt. Bevezető fejezete: ,,A’ Föld-mérésnek elő-értései.” Definíciója: ,,A’ Földmérés (geometria) a’ huzamos mekkoraságnak tudománya.” ,,A’ huzamos mekkoraságnak tudományát bé-vett nevezettel Föld-mérésnek mondgyuk; nem azért: mint-ha e’ tudomány csak a’ földet mérni tanítaná, mivel más huzomos mekkora- ságokra-is alkalmaztathatik: hanem azért: mert a régi Tudá- kosok ezen Tudománynak szabásait főkép’ a’ Föld mérséklésére alkalmaztatták; ’s nem-is könnyen fogtak munkába más huzomos mekkoraságokat, hanem azokat, melyeket a’ földnek terjedtségében tapasztaltak.”

E súlyos és tartalmas mű végeredményben igen tiszteletle méltó törekvéssel megírt síkmértan. Három főfejezete egyikében sincsen szó gyakorlati földmérésről, hanem az elsőben ,,a’ hosz- szakról”, a másodikban ,,a’ Hossz-Szélekről”, a harmadikban ,,a’ Temérdekekről” tárgyal. Ma már igen nehéz megérteni, hogy egyik-másik műszava mit is jelent mai nyelven (udvarok = területek, kerteletek = idomok, kerteletek tekintete = az idomok alakja, temérdekek — testek, gombolyagok = poliéderek, általagok — prizmák, cövekek = gúlák, temérdekek tekintetei = köbtartalom stb.).

Dugonics könyvének négy kötete van, mindahány rendkívül lelkiismeretes, aprólékos, kora színvonalán álló tudományos mű, de tisztán elméleti, minden gyakorlati vonatkozás nélkül. A háromszögelésre már nem is terjed ki. Az első magyar geometria tehát nem földméréstan.

Az első, bár latin nyelvű, magyar gyakorlati geometriát csak az Institutum megszervezése után másfél évtizeddel írta az első földméréstan-professzor, Rausch Ferenc. Ezt a művét már hasonló célzatú, de még nem egészen gyakorlati felfogású két művével önmaga előzte meg. Az egyik: „Mathesis practica” (1788), a másik: „Praktische Mathematik” (1788).

1796-ban jelent meg tőle a „Geometria practica in usum

92