Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)
V. Az Institutum Geometricum tankönyvei és tananyaga
1849-ben még olvashatjuk nevét az Institutum oktatóinak névsorában, de azután nem hallunk róla. Ügy látszik, hogy Jancsó is az önkényuralmi kormány áldozata lett, legalább pályáját illetőleg, mert az 1850-es kimutatásban már nincsen benne, ellenben még az évben azt kéri egy Weiss János nevű, „mérnöki tanszék segéllője”, hogy az elemi mértan minden napon való előadásáért neki fizetést adjanak, de kérését az Egyetemi Tanács nem teljesítette (39. — 33. — 1850.). V. Az Institutum Geometricum tankönyvei és tananyaga Az Institutumban tanító tanárok valamennyi olyan tankönyvét ismerjük, amelyeket hallgatóinknak írtak. Egyik-másik ma már elég ritka példány. Belőlük teljességgel rekonstruálható az a tananyag, amelyet a hallgatóknak előadtak. Az alábbiakban elsősorban a gyakorlati mértan és a vízépítéstan tananyagát állítjuk össze, a többi anyagot azonban csak rövidebben foglaljuk össze. a) Gyakorlati mértan, földméréstan Érdekes, hogy a magyar tudományban a térképek vetülettana jóval előbb szülte meg a maguk korában jelentős műveit, mint a gyakorlati földméréstan. Már Hevenesi Gábor „Parvus Atlas Hungáriáé.. .” címen 1689-ben megjelent remekbe készült kis atlaszában találunk egy fejezetet, „A térkép szerkezete és használata” (latinul), amelyet az első magyar vetülettannak mondhatunk. 1784-ben Kautsch Ignác piarista adott ki egy „Geographia practica seu methodus facilis ope projectionis sph^erae terra- quae construendi. ..” című kiváló térképvetülettant. A gyakorlati földméréstan első megírására Dugonics András vállalkozott 1793-ban, amikor már az Institutum hallgatóinak arra szükségük is volt. Művének címe: ,,A’ Tudákosságnak Második könyve. A’ Földmérés (Geometria)”. A földméréstan tehát a magyar tudományban először magyar nyelven szólalt meg. Dugonics pedig éppen azért írta matematikai műveit magyarul, hogy a II. József alatti germanizáló önkénynek megmutassa, hogy mint maga mondja, ,,a német nyelv sohasem oly alkalmatos a tanulmányoknak a’ kimagyarázásában, mint a magyar nyelv”. 91
