Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

IV. Az Institutum Geometricum tanárai

tensi megbízatás feltételei lennének Petzelt szerint: a) A hallgatók egy teljes kurzusának elvégzése és a rajzban való kiváló előmenetel, bj A megbízatás tartama két év legyen, s ez beszá- míttassék mérnöki gyakorlatnak, ej A geometriai hallgatók között szétosztatni szokott 800 frt az asszisztensek között osztassék fel. d) Az asszisztensek díjmentes lakást kapjanak az egyetemi épületekben, e) Fűtéssel kell őket ellátni, f) Díjtalan szigorlatot tehessenek, g) Az Egyetemtől bizonyítványt nyerjenek tisztségükben való megfelelő voltukról és jártasságukról, h) Két évi munkájuk után beléphessenek az Építési Igazgatósághoz.

Végül arra is rámutat Petzelt, hogy milyen előnyök járnának a tanársegédi állás szervezésével, aj Ösztönzést adna a hallgatóknak tanulmányaik végzésében, bj A tanársegédek két év alatt kiváló kiképzést nyernének, ej A rajz- és gyakorlati oktatásban való részvételük megszilárdítaná tudásukat, jártasságot szereznének az adminisztrációban is, s az Építési Igazgatóság így kiváló mérnökökhöz jutna bennük, d) A „privatis- ták” kiváló oktatókhoz jutnának.

Petzelt tehát valóban szinte már a mai szemmel látta egy gyakorlati egyetemi tanszék feladatait és azt, hogy ebben miképpen kell foglalkoztatni a segédtanerőket.

Kérésének annyi eredménye lett, hogy 1845-ben a Helytartótanács egy tanársegédi állást engedélyezett évi 300 frt fizetéssel (38. — 79. — 1845.). Erre az állásra 1845. márc. 14-én elrendelték a konkurzust (39. — 73. — 1845.). Még ugyanazon évben kinevezték tanársegédnek Jancsó Józsefet, a cs. kir. bécsi műegyetem volt növendékét (sz. Facseten, 1821 táján), akit maga Petzelt ajánlott. A kinevezés 1845. szept. 26-án történt, úgyhogy az 1845—46. tanévtől kezdve már volt tanársegédje a gyakorlati mértan tanszékének. A kinevezés „tanszéki segéllő”, „tanári segéllő”-nek mondja immár akkor elsőízben magyarul az új állást (38. — 223. — 1845.).

E kinevezés azt bizonyítja, hogy akkor maga Petzelt is magasabb tudásúnak ismerte el a- bécsi végzettségű mérnököket, mint saját hallgatóit, bár meg kell jegyeznünk, hogy Jancsó itthon is megszerezte oklevelét 1848. júl. 29-én. Az Institutum ugyanis ekkor már erősen elmaradván a kortól, fiatal magyar mérnökök nagy számban kerültek ki a bécsi és a zürichi műegyetemről. Egyébként Jancsó Józsefnek tanszékén végzett munkájáról bizonyságok is maradtak ránk, az ő vezetésével felvett kiváló térképek, amelyek valóban kiemelkedő képességűnek mutatják ezt a fiatal magyar mérnököt. Kár, hogy a gyakorlati életben végzett munkásságáról semmit sem tudunk.

90