Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

IV. Az Institutum Geometricum tanárai

h) Az Institutum tanársegédei

Hogy mikor kapott az Institutum gyakorlati mértani tanszéke tanársegédet legelső ízben, azt nem tudjuk pontosan. Valószínűleg már akkor, amikor Schmidt jutott a tanszékre, de erre vonatkozólag nincsen adatunk. Pauler ugyan azt mondja (21. — I. kötet 403. lap), hogy a gyakorlati mértan tanársegédi állása 1804-ben szűnt meg, amikor azt a Mitterpacher-katedrához csatolták.

Petzelt 1842-ben már nem győzvén egyedül a gyakorlati oktatást, „egy kitűnően végzett tanítványát, Sztoczek József urat magánysegédül választá”, aki azután rajzot tanított és gyakorlatot tartott (9. — 70. sz. — 282. lap). Sztoczek viszont csak

1844-ben nyert mérnöki oklevelet, ez tehát csak még önkéntes, díjtalan megbízatás lehetett, valóban csak „magánysegélő”.

1843-ban azonban Petzelt már hivatalosan is kért maga mellé tanársegédet (38. — 305. — 1843.). Beadványában elmondja Petzelt, hogy okvetlenül szüksége van két tanársegédre, akik a rajzoktatásban és a gyakorlati munkálatokban neki rendelkezésére álljanak. A dékán a kérést melegen támogatta mind a Helytartótanácsnál, mind a nádornál. Rámutatott Petzelt arra, milyen sokirányú feladatai vannak az Institutum- nak: Rajzok, térképek készítése. Ezek is többfélék: a) Helyzetrajzi térképek („delineatio situationis”), később „szerkesztői rajztan”, „térképrajztan”, b) Felmérési térképek („delineatio geometralis”). c) Vízépítési, út- és hídrajzi térképek és rajzok. Ezek oktatása sok fáradságot és időt kíván, s a vízépítési, út- és hídépítési rajzolást az első és a második évben is oktatni kell. A helyzetrajzot a másodéveseknek vasárnaponkint harmadfél óra hosszat, a felmérési rajzolást az első éveseknek kb. 75 órán át, a vízrajzi, út- és hídtervezést a második évben ugyanannyi időn át adják elő. Ez eddig egészen csak a professzorra hárult. Ha azonban asszisztenseket kaphatna, akkor egyikük a helyzetrajzot vezetné, s készítene eredeti térképeket is, a másik pedig a felmérési rajzolást, vízrajzi térképeket, út- és hídtervezést, a tanár szigorú felügyelete alatt. A felmérési gyakorlatokban is annyi hallgató vesz részt, hogy feltétlenül szükség van tanársegédekre.

Az asszisztens, mondja Petzelt, szabad idejében korrepetálhatna azokkal, akik a gyakorlati életből állanak szigorlatok elé („privatisti”), s akiknek szigorlatai nagy tudatlanságról tesznek tanúságot. (Ügy látszik tehát, hogy még mindig dolgoztak kinn a gyakorlati életben ilyen képesítetlen mérnökök!) Az asszisz89