Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)
III. Az Institutum Geometricum szervezete
Végül az utolsó öt tétel: LXIII. Előadandó a szintező szerke- kezete és hibaigazítása. LXIV. Meghatározni a magassági különbséget két olyan pont között, amelyek távolságának közepén áll a műszer. LXV. Függőleges vonalon megjelölni egy megadott magasságú pontot, vagy azt, amely attól egy megkívánt mennyiséggel különbözzön. LXVI. Szintezéssel meghatározni egy hegy magasságát. LXVII. Két olyan pont magassági különbségét megállapítani, amelyek egymástól nagy távolságra esnek. A gyakorlati földméréstan eme nyilvános próbatételen is szerepelt tételei között tehát, amint látjuk, vannak gyakorlati feladatok is, de vannak tisztán elméleti elgondolások szüleményei is. Tudjuk, hogy Rausch Ferenc 1777-ben történt kinevezése előtt Dugonics András adott elő az Egyetemen alkalmazott mennyiségtant 1774-től kezdve. Azt nem tudjuk, hogy vajon ő szigorlatoztatott-e később mérnököket is, de mivel ezeknek szigorlatain 1796-tól kezdve jelen kellett lennie a matézis profesz- szorának is, kétségtelen, hogy az öreg Dugonics tagja volt a vizsgabizottságoknak. Éppen ezért nem lesz érdektelen belepillantanunk az ő szigorlati tételeibe is. Tőle maradt fenn az előbbi apró nyomtatványok sorában a következő füzetke: „Tentamen publicum ex mathesi applicata in Regia Universitate Hungarica secundo semestri exhibitum. Pestini Mense Augusto 1801.” Tehát éppen Schmidt professzor előbbi szigorlati tételeivel egy- korúak ezek a nyilvános próbatételi tételek is. Ezen a próbán részt vettek a következők: L. B. Eötvös Ignatius (Stip.), Horváth Stephanus (Stip.), Markovich Nepomuk (Stip.), Nagy Alexius, Rachovetz Andreas (Stip.), Reviczky Adamus, Strázsay Nepomuc (Stip.). Valamennyi bölcsész volt. , A próbán részt vett emez ifjak közül Eötvös Ignác (Eötvös József atyja) emelkedett ki később, aki bölcsészeti doktorátusa mellé később jogit is szerzett, s mint neves államférfid, udvari alkancellár és főtárnokmester futotta be pályáját. A tételek száma I—L. Néhány ezekből: I. A fény egyenes vonalban terjed, erőssége a fénylő testtől való távolság négyzetével fordítva arányos. V. Hogy valaki magát teljes egészében láthassa egy tükörben, ahhoz csak egy saját méreteinek fele nagyságú tükörre van szüksége. L. Meghatározni a hely szélességét és hosszúságát, amelyben a Navarchus (?) bolyong. Nem valószínű, hogy ilyen „mathesis applicata” tételeket adott volna fel Dugonics a mérnök jelölteknek is. „A tudákosság60
