Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

III. Az Institutum Geometricum szervezete

Amíg a már gyakorló mérnökök számára a felsőbb hatóság meg kívánta könnyíteni a szigorlatok letételét, a rendes hallgatókra vonatkozolag viszont úgy intézkedtek 1797-ben, hogy a szigorlatokon a professzorok kellő szigorúsággal járjanak el, s az osztályozást írják alá (uo. p. 434.).

Úgy látszik, hogy az 1800-as évek elején nemcsak az Insti- tutum mérnökjelöltjei, hanem rendes bölcsészek is hallgatták a gyakorlati mértani. Ez azonban csak önkéntes vállalkozás lehetett, mert nem tudunk arról, hogy ez ott elő lett volna írva. De hogy egyesek hallgatták és abból nyilvános próbát is állottak, annak bizonysága a következő kis füzet, amely egyetlen példányban ismeretes (Széchenyi Könyvtár apró nyomtatványai): „Ten- tamen publicum, quod ex praelectionibus Geometricis utriusque semesetris Georgii Schmidt A. A. L. L. et Phii. Doctoris, Geometriáé Practicae Prefossoris in Regia Vniversitate Pestiensi Anno MDCCI die 3-tia Mensis Augusti” (1801, 8°, 16 1.). Borítékja belső oldalán levő névsor szerint a geometria practica-ból nyilvános próbát tettek a következő harmadéves bölcsészek: „Ladisl. Festetits de Tolna, Joannes Nepom, Dvornikoinch de Lipto-Tepla et Páris-háza, Antonius Surjánszky (Stipend.), Alexander Szilágyi, Josephus Szüts de Thorda (Stip.), Demetrius Zikits; valamennyi bölcsész volt, köztük kettő ösztöndíjas, s egyiküket sem találjuk később sem az Institutumban végzett mérnökök névsorában. Kétségtelen azonban, hogy azok a geometriai tételek, amelyekből próbát kellett államuk, nem lehettek mások, mint az In- stitutum szigorlati tételei. Ennélfogva bepillantást engednek a múlt század első évének geometriai szigorlati tételeibe.

A füzetben I—LXVII. tétel van latinul megfogalmazva. Ebből néhányat érdemes meghallgatnunk. Az I—V. tétel a következő: I. A gyakorlati mértan bizonyító eszközei. Kiemelkedőbb részei, keletkezése és haszna. II. Előszámlálandók a terepen való pontok megjelölésére alkalmas eszközök. III. Előadandó az egyenes sík területen való kitűzésének módja: ugyanaz dombos-völ- gyes terepen, s igazítandók azok a hibák, amelyek ilyen alkalommal esnek. IV. Megjelölendő az a pont, amelyben a terepen két egyenes egymást metszi. V. Bizonyítandó, hogy miért kell a mérnöknek megadott függőleges síkban csak a végpontok horizontális távolságát mérnie.

Közbeeső érdekesebb tételek még: LIX. Háromszög vagy derékszögű háromszög egyenlő részekre való osztása. LX. Háromszög területének arányos részekre való olyan osztása, hogy az osztási vonalak párhuzamosak legyenek az alappal.

59