Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

III. Az Institutum Geometricum szervezete

rendszeres összefoglalást kell a vizsgázók rendelkezésére bocsátania a szigorlatok anyagáról. Rausch erre már kénytelen volt meghajolni a rendelkezés előtt, s úgy látszik, fel is terjesztette szigorlati anyagát, s azokat a Helytartótanács 1786. aug. 1-i leiratával, amelyet az Egyetemi Tanácshoz intézett, jóvá is hagyta (38. — 451. — 1786.).

Valóság, hogy Rauschnak 1786-ban még nem voltak meg kiváló tankönyvei. A „Mathesis practica” két kötete csak 1788-ban jelent meg, a „Geometria practica in usum geometrarum regni Hungáriáé”, amelyet már egyenesen a gyakorló mérnökök számára írt, pedig csak 17.96-ban.

Ügy látszik, hogy a király ama rendelkezése, hogy a még oklevél nélkül gyakorló mérnökök is szigorlatra vonhatók, nagy nehézségeket támasztott az utóbbiaknak. A már gyakorlatban lévő földmérők ugyanis 1785-ben a király 1782. szept. 9-i rendeletére hivatkozva kérték az Egyetemi Tanácsot, hogy halassza el az Egyetemen teendő szigorlatukat, mert a matézis tanulására számukra alkalmasabb a téli időszak, amikor mentesebbek a külső munkálatoktól; sem megkezdett munkálataikat nem kell megszakítaniuk, sem pedig az urbariális feladatokat nem kell elhanyagolniuk. Azt is kérték, hogy az Egyetemi Tanács határozza meg a rájuk kötelező szigorlat módját és anyagát, s vegye figyelembe, hogy nem foglalkozhattak nehéz feladatokkal, s hosszú éveken át az elméleti ismeretekkel sem. Amennyiben kérésük, mondjak, az Egyetemi Tanácsnál nehézségekbe ütköznék, terjesszék fel azt a Helytartótanácshoz döntés céljából (38. — 71. — 1785.). Ügy látszik, hogy e beadvány indította meg azt az akciót, amely végül is kényszerítette Rausch professzort szigorlati tételei összeállítására.

A felsőbb matézis az eredeti Utasítások szerint nem volt a szigorlat tárgya. 1796-ban azonban a Helytartótanács úgy rendelkezett, hogy a mérnöki, szigorlatokon a geometria practica, rei rusticae (mezőgazdaságtan) és a fizika-mechanika professzorain kívül jelen kell lennie a mathesis sublimior (felső mennyiségtan) tanárának is (39. — 215. — 1796.). Azt azonban nem mondják ki, hogy a felső matézis is vizsgálati tárgy legyen, de azt igen, hogy ezeknek a tanároknak egyetértőleg kell dönteniük az érdemjegyekről, valamint az ösztöndíjakra való ajánlásokról. 1797-ben azután úgy intézkedik a Helytartótanács, hogy ösztöndíjban elsősorban azokat kell részesíteni, akik a felsőbb matézist is hallgatták (41. — 433.).

58