Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

III. Az Institutum Geometricum szervezete

mint más szakos hallgatók, a három évi tanulmány bevégzése után szigorlatot tenni tartoznak, amelyen a Tanács elnöke, a bölcsészeti kar igazgatója, az alkalmazott felsőbb mennyiségtan, a mechanika s a mezőgazdaságtan tanára, kamarai felesküdtek és megyei mérnökök vannak jelen, a matézis minden előírt részéből, és azután a szabadban gyakorlati próbát is ugyanazok előtt, hogy nemcsak elméleti, hanem gyakorlati jártasságukat is meg lehessen ítélni. Abban a dologban, amit más szakokon a disputa- tio jelent, ugyanazt az esküdt mérnököknél egy síkságnak vagy hegynek, avagy völgynek szabatos felmérése, valamely folyó szintezése és ezekkel kapcsolatban felvett térkép helyettesíti..

Wartha Vince ugyan azt mondja, hogy szigorlat tárgya volt a matézis is (24.). Erre azonban ebből az időből nincsen biztos adat, csak 1796-ból. A bölcsészeti szigorlattól tehát főleg abban különbözött a mérnöki szigorlat, hogy a disputatio, vagyis értekezés helyett a mérnökök egy felesküdt mérnök jelenlétében felmérési gyakorlatot végeztek a szabadban, és ott térképet is rajzoltak. Az oklevelet azonban a bölcsészeti kar adta ki.

A mérnöki tanfolyamra azonban kezdetben igen kevesen jelentkeztek. Talán annak tulajdoníthatjuk, hogy a Helytartó- tanács már 1785-ben könnyíteni kívánt a szigorlatokon azzal, hogy felhívta Rausch professzort, a gyakorlati mértan tanárát, állítsa össze a földméréstan szigorlati tételeit és azokat terjessze fel. Ügy látszik, hogy ez az intézkedés nem is annyira az Insti- tutum hallgatóinak érdekében történt, hanem a már tisztségekben levő, de nem okleveles gyakorló mérnökök kívánságára (38. — 109. — 1785.). Rausch azonban, úgy látszik, kemény ember volt, s erre nem vállalkozott. 1785. febr. 28-i válaszában azt felelte, hogy erre nem hajlandó, és nem fogja előre közölni a szigorlati tételeket, mert erre nincsen semmi rendelkezés, s egyébként sem szokás az egyetlen karon sem (uo.).

Úgy látszik azonban, hogy újabb felszólítást kapott Rausch, mert még azon év dec. 17-én kelt beadványában újból kijelentette, hogy nem állítja össze előre a szigorlati tételeket, mivel azokat sem a jogi, sem az orvosi kar nem publikálja (38. — 547. — 1785.). Az Egyetemi Tanács 1786. jan. 10-én tartott üléséből felterjesztette Rausch válaszát a Helytartótanácshoz, amelyben keményen, logikusan és részletesen megindokolta álláspontját. Ebbe viszont még mindig nem nyugodott bele a Helytartótanács. 1786 márciusában úgy döntött, és döntését az Egyetemi Tanáccsal is közölte (38. — 198. — 1786.), hogy amíg Rausch professzor előadásának anyagáról könyvet nem ír, egy