Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)
III. Az Institutum Geometricum szervezete
uralkodó 1782. aug. 30-i 6548. sz. és az 1786. márc. 21-i 12 615. sz. legfelsőbb rendelete. A két évi gyakorlatukat töltő mér nők jelöltek számára II. József 1 írt napidíjat engedélyezett. 1788. jún. 17-én az Egyetem Rektora a Helytartótanácstól felvilágosítást kért e napidíjat illetőleg (38. — 248. — 1788.). Ügy látszik ebből, hogy ekkor már voltak kint gyakorlatukat megszerző mérnökjelöltek. A két gyakorlati évet valószínűleg nem mindvégig követelték meg a jelöltektől. 1826-ban a bölcsészeti dékán a diplomát nyert mérnökök névsorát még azzal közölte az Egyetemi Tanácscsal, hogy azok oklevelüket a szigorlatok letétele után és kétévi gyakorlat betöltésével nyerték el (38. — 273. — 1826.). A gyakorlati kiképzés érdekében történt az is, hogy egy 1789. nov. 13-i rendelkezés értelmében azokat az előírásokat, amelyeket a mérnököknek a felmérésekben és tervek készítésében követniük kell, megküldötték az Institutum vezető tanárának is (41. — p. 429.). Hogy magának a tanfolyamnak tartama alatt minő volt a gyakorlati kiképzés, arról az Institutum életének első korszakából nem sokat tudunk. Igen valószínű, hogy az öreg Rausch professzor kiváló elméleti tudása mellett sem volt gyakorlati ember. Semmiféle rajzát, térképét nem ismerjük, s nem is tudunk ilyenről. Irt ugyan hallgatói számára egy „Geometria practica”-t, amelyben gyakorlati feladatok megoldásait is ismerteti, de hogy ezekből mennyit hajtatott végre a terepen is, azt nem tudjuk. Ezzel szemben mégis igen nagy érdemei vannak a magyar kartográfia terén abban a gyakorlati felvételezési utasításban és jelkulcs-tablázatban, amelyet hallgatói számára hét táblán készített, amelyről azonban tudományos munkássága során fogunk megemlékezni. Minden valószínűség szerint Schmidt György, aki Rauscht követte a gyakorlati mértan tanszékén, szintén nem lehetett kiemelkedőbb gyakorlati földmérő. Csak az utolsó professzor, Petzelt József jött a gyakorlati életből a tanszékre, előbb az olmützi katonaiskola tanára lévén. Az ő tanárkodása idejéből már sok bizonyítéka van a komolyan vett gyakorlati kiképzésnek. 1843-ban azt kérte Petzelt, „a geodesia és hydrotechnica” professzora a Helytartótanácstól, hogy minden évben előre jelöljék ki a megfelelő területet, ahol nyári felmérési gyakorlatokat tarthat, mert különben igen sok kellemetlensége van a birtokosok részéről. Engedjék meg neki egyúttal azt is, hogy a gyakorlatokat már júniusban megkezdhesse (38. — 160. — 1843.). A helytartótanács azt felelte neki, hogy ha júniusban akar 4» 51
