Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)

III. Az Institutum Geometricum szervezete

mukra berendezni. 8. A gyakorlatok idejére a vezető tanárnak hátaslovat és napszámosokat kell rendelkezésére bocsátani. 9. Csak a gyakorlatokon is bevált hallgatókat bocsássák szigorlatra.

10. A szigorlatokon zárthelyi dolgozatot és építési tervet is készítsenek a hallgatók költségvetéssel együtt. 11. Az Institutum professzorává csak volt tanársegédet nevezhessenek ki. 12. Az előadásokról jegyzeteket kell sokszorosítani.

Az Institutum Geometricum belső története szempontjából igen nagy értékű a Társalkodó eme cikksorozata, mert az intézményt belülről is ismerő, hiányait feltáró és tökéletesíteni akaró toliból származik. Kitűnik belőle, hogy e szervezet még a múlt század közepén is csak olyan értelemben volt mérnökképző intézmény, aminő értelemben használták a geometra fogalmát

11. József idejeben, azaz lényegében még mindig csak föld- és vízmérő-képző iskola volt. Javaslatai kétségtelenül külföldi, elsősorban német mintákat tartottak szem előtt, s még mindig egységesnek látják a mérnöki tudományt, annak szakszerinti differenciálása nélkül.

Maguk az Institutuinból kikerült mérnökök is — (hacsak nem lettek vízépítők vagy tényleges földmérők, akik kiképzésükkel a gyakorlati életben is kiválóan megáilták helyüket) — visszatekintve egy-egy elért magasabb mérnöki pozícióból, elégedetlenül nyilatkoztak az ott nyert kiképzésükről. Az 1841-ben oklevelet szerzett Herrich Károly, aki pedig hosszú ideig élén állott a magyar folyamszabalyozásoknak, külföldi utazásai után így nyilatkozik az Institutum mérnöki kiképzéséről 1875-ben (19.): „Azon korszakban, melyet azonban még ma is nemzetünk nagy része boldognak nevez, oeconomia ruralis, synopticus mechanika, geometria practica, és hydraulicaból adott rigorosum, két évi privát tettleges vagy színleges praxissal, följogosította a fiatal cursistát, hogy mérnök legyen s mint ilyen oklevelet kapjon ... A felsőbb mennyiségtan, középítészet, ábrázoló mértan, géptan, s általában a Lermészettudományok nem voltak kötelezett tárgyak, és a legnagyobb ritkaságok közé tartozott, ha valaki jókedvéből egyikét vagy másikát hallgatta — ha ugyan előadatott, mivel némely tudománynak, p. o. magának a középítészetnek tanára sem volt.”

Az Institutum szervezetében lappangó gyengeségeknek lényegében két gyökere van: egyrészt az, hogy alapításakor megelőzte korát, másrészt az, hogy élte félszázadát betöltve elmaradt korától. Ifjúsága idején még nem volt kifórrott a mérnöki hivatás, lényegében azonos volt csak a földméréssel. Idősebb korá47