Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)
III. Az Institutum Geometricum szervezete
sikerült kivívniuk (31. — 196.). Akkori vezető tanáruk, Petzelt erre különben sem lett volna képes. A hazai műszaki körök már az 1830-as évektől kezdve mind hangosabban elégedetlenkedtek az Institutum szervezetével és tantervével. Érthető ez, mert ez az intézmény lényegében mindvégig az maradt, aminek II. József 1782-ben elsősorban szervezte: ícldmérőképző tanfolyam. A panaszok főleg az építészeti és gépészeti kiképzésben való elmaradottság miatt hangzottak el, s mindinkább érthetetlenebbé vált, hogy e tudományok helyett mit keres a szigorlati tárgyak között a mezőgazdaságtan. 1831- ben olvashatjuk ezt a panaszt a Tudományos Gyűjteményben (4. — 1831. — IV. köt.): „(Az architecturában) több magyarországi inzsenérek igen hátra vannak, ami nem is csoda, mert nagyobb részt tanulásbeli pályájukat a Pesti egyetemnél végzik, ott pedig rendszerint nem is taníttatik az építés mestersége. Különös valóban, hogy az Inzsenéreknek a gazdasági tudományból Rigcrosumot, vagy Fő-Exament kell adniok, az Architecturából pedig semmit sem.” A mérnöki tanfolyamnak a gyakorlati élet követelményeitől való, mindinkább kiütköző elmaradottsága a negyvenes évek elején már erősebb támadásokat is kihívott. Márton József, aki maga is 1831-ben itt szerezte oklevelét, 1843-ban erősen kikel az intézmény ellen a Társalkodóban (7. — 1843. — 31. sz.). Megállapítja, hogy igen hiányos és célszerűtlen a tanítás, a mérnöki tudomány tehát téspedő állapotban van. Minthogy a tanfolyam csak kétéves, s a szigorlatok csak a trigonometriára, gyakorlati geometriára, hidraulikára, hidrotechnikára, erőművészetre (mechanika), összművészettanra (?) terjednek ki, s a felső matézis, építészet, csillagászat csak rendkívüli tárgyak, de teljesen hiányzik az útépítéstan, hídépítés; a kiképzés erősen hiányos. Egyetlen tanár tanítja az egyik évben a trigonometriát, a gyakorlati földmérést, a másikban a hidraulikát, hidrotechnikát; így a legfőbb tárgyak is csak váltakozó években adatnak elő. Aki tehát a második évvel kezdte tanulmányait, annak a megértéshez hiányzik a trigonometria és a gyakorlati geometria. A földméréstanban alig ismerkednek meg a hallgatók a műszerekkel; a trianguláció- ról, a legjobb mérési módszerekről, területek számításáról, sőt még a rajzpapír felragasztásáról és a térképrajzolásról meg a telekkönyv készítéséről is alig hallanak. A hidraulika csak száraz elméleti számításból áll, a hidrotechnika pedig alig érdemli meg nevét is; az erőművészetet a természetrajz tanára tanítja, csak a nyári vasárnapok délelőttjén, •12
