Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)
III. Az Institutum Geometricum szervezete
múlt század első évtizedeinek mérnökei tehat nem kaptak magasabb képzést a mechanikából, mint az azt önként hallgató pesti kézművesség. Vannak ugyan némi nyomok, hogy kissé kezdett az Egyetemi Tanács figyelme a mechanika felé fordulni. 1821-ben a bölcsészeti kar dékánja az Egyetemi Tanács ülése elé terjesztette azok névsorát, akik a nyári félév folyamán mechanikát hallgattak (39. — 355. 1820—1821.). Hogy azonban ennek mi célja volt, az nem egészen világos. Azt is ki lehet belőle olvasni, mintha a mechanika hallgatása már nem lett volna kötelező. A bölcsészeti kar 1826. évi reformja nem hozta vissza a mérnöki tanfolyam három évi tartamát. A tudományok közötti differenciálódás folyamatának, valamint talán az egyes szaktudományok különböző hivatásának és céljának felismerését láthatjuk viszont abban, hogy ez a reform a tudományok, illetve tantárgyak III. osztályába, azaz a hivatási stúdiumok közé sorolja az előadott mérnöki tudományokat, nevezetesen a geometriát, vízműtant és építészetet. Talán éppen a megállapításban differenciálódik nálunk először a tudományegyetemi és műegyetemi gondolat ! Itt-ott ismerünk még' egy-egy javaslatot, amely arra mutat, hogy amikor a műszaki tudományok fejlődése már messze túlhaladta az Institutum szervezetét, némi újításokat kívántak belevinni az intézmény tantervébe. De csak félig érthető pl. Petzelt professzornak az az 1846-i javaslata, hogy ,,a’ múlani és fekveti rajz, nem különben az ábrázoló mértan és gyakorlati felmérés szabályszerű tanulmányokká tétessék, s ezekből a mérnöktanulók rendes vizsgálatot kiáltani köteleztessenek” (38. — 18. — 1846.). Talán úgy érthetjük ezt, hogy az ábrázoló mértan valóban új tantárgy legyen, a rajz és gyakorlati felmérés pedig a gyakorlati próbatételek utóbb bekövetkezett elhalványulása és elhanyagolása után ismét szigorúbban vétessék. Ugyancsak Petzelt említi egy kérésében 1847-ben, hogy a Helytartótanács egy rendelkezése szerint „rendes tanágakká lett a leirati mértan és térképi rajz” (39. — 348. — 1847.). Tudomásunk szerint ezek már előbb is rendes tárgyai voltak a tanfolyamnak. A tanfolyam előadásai természetesen latin nyelvűek voltak a mechanika kivételével, amelyet vasárnaponkint a pesti kézművesekkel együtt németül kellett hallgatniuk. 1847-ben azonban a hallgatók azt kérték a Helytartótanácstól, hogy a vízműtant, út- és hídépítéstant magyarul adják elő, de ezt akkor még nem 41
