Fodor Ferenc: Az Institutum Geometricum (Tankönyvkiadó, Budapest, 1955)
X. Az Institutum Geometricumban oklevelet nyert nagynevű mérnökök - 1. Vedres István
Az a nem egészen tucatnyi nagy név, akiket az institutum- beli mérnökök sorában találunk, kivételesen széles látókörű; de még így is lehetetlen észre nem vennünk, hogy a legnagyobbak: Vedres, Vásárhelyi, Lányi, Huszár, Beszédes, Keczkés, Győry, Vörös, Herrich, Reitter, valamennyien a vízi munkálatokban alkottak igen nagy dolgokat; a többi nagy nevet viselő mérnök azonban az elméleti, professzori tudományban tűnt ki (a két Petzval, Tomcsányi Ádám, Sztoczek). De nézzük ezeknek az institutumbeli legnagyobb mérnököknek szerepét a magyar műszaki életben. X. Az Institutum Geometricumban oklevelet nyert nagynevű mérnökök Életrajzuk valamennyinek ismeretes, ezért csak földmérői és vízszabályozási, esetleg tudományos munkásságukra vessünk egy pillantást, az egyetlen igazságos sorrendben, oklevelük keltjének ideje szerint. 1. Varsányi Vedres (Vedrits) István (sz. Szegeden 1765. szept. 22., m. oklevél 1786. febr. 10., megh. Szegeden 1830. nov. 4.). Bölcseletét is hallgatott, s 1784-ben vizsgálatot is tett a felsőbb matézisből. Oklevele megszerzése után Szeged nevezte ki városi mérnöknek. Itt rövidesen igen jó mérnöki nevet szerzett, s tudományos körökkel állandó érintkezést tartott fenn, többek között egykori tanárával, Dugonics Andrással is. Gazdag tudományos könyvtára volt. Az I. katonai felméréseknek Szeged környékén hathatósan segítségére volt. Számos vízszabályozó és lecsapoló tervet készített. Szeged mellett egy 3600 holdas területet csapolt le es tett termékennyé, amelyen 1808-ban Vedresháza község települt le. 1826-ban nyert nemességet az eredetileg horvát származású család, ő azonban nevét már elejétől fogva Vedresnek. írta. Vedres különösen feltűnt csatorna-terveivel. 1805-ben irta „A Tiszát a Dunával összekapcsoló új hajózható csatorna iránti értekezés”-t. Ebben veti fel a Pest—Szeged közti csatorna tervét. Ez a műve németül is megjelent, 1932-ben pedig újból kiadták, mint irodalmi ritkaságot. 1825-ben írta ,,A sivány homok használhatása” c. értekezését, amelyről a Helytartótanács is szakvéleményt kért az Egyetemtől. 1830-ból való „A túl a tiszai nagyobb árvizek elténthé- tésérül egy két szó” c. értekezése. A Kiss fivérek után Vedres 137
