Fekete István - Dobos Alajos: Az öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972)

I. rész: Dr. fekete István: Az öntözés mezőgazdasági tervezése - A fejlesztés talajtani vonatkozásai

Az öntözővíz a talajba hatolva természetesen megjavítja a növény vízellátását, hiszen ez az egyik magyarázata a nagyobb terméseknek öntözéses gazdálkodás esetén. Tízzel egyidejűleg azonban jelentős, és többféle hatást gyakorol a talajra, annak tulajdonságaira, termékenységére.

Ezeknek a hatásoknak egyik csoportját ún. közvetlen hatásnak nevezhetjük. ami rövid idővel az öntözés után a talajban jelentkezik, s pl. abban mutatkozik meg, hogy a talaj nedvességtartalma megnő, a talaj pórusaiban a levegő és a víz egymáshoz viszonyított aránya megváltozik, a talaj esetleg könnyebben munkálható, más fizikai állapotú lesz, mint öntözés nélkül. A hatások másik csoportja az ún. közvetett hatás, lényegesen kevésbé ismert a közvetlen hatásnál. Lényege az, hogy az öntözés során hosszabb- rövidebb idő alatt kialakulnak olyan tulajdonságok, amelyek az öntözésnek a különböző talajrétegekkel való érintkezése következtében, a víznek a talajban való mozgása, ezeknek a hatásoknak évszakos és évenkénti ismétlődése során jönnek létre, és nagy befolyást gyakorolnak a talajképződési folyamatokra.

Az öntözésnek a talajra gyakorolt hatása sokrétű és bonyolult. A továbbiakban csupán a Magyar Alföld viszonyai között a jelenlegi időszakban leggyakrabban előforduló és elméleti, valamint gyakorlati szempontból fontosabb folyamatokkal foglalkozunk röviden.

Közismert, hogy Alföldünk medence-jellegénél fogva, a környező területek, hegy- és dombvidékek mállástermékeinek felhalmozódási helye, s ezek a finoman eloszlott mállott termékek részben a talajokban és az azok alatt levő löszrétegekben, részben pedig a talajfelszíntől különböző mélységben előforduló talajvizekben találhatók. Igen fontosak ezek közt az anyagok közt az oldható sók, különösen a nátriumsók, amelyek mint köztudomású - bizonyos töménységen felül a talaj elszikesedését okozzák, akár úgy, hogy szilárd vagy oldott halmazállapotban felhalmozódnak a talaj felső rétegében, akár pedig úgy, hogy a nátriumionok a talaj kolloidrészecskéihez kötődve, azoknak fizikai tulajdonságait lerontják, vízgazdálkodását kedvezőtlenné teszik. Hazai szikes talajainkon mind a két jelenség ismeretes, s a természeti folyamatok következményeképpen sok helyen kialakultak ilyen talajok ott is, ahol nem öntöztünk, vagy ahol a közeljövőben som szándékozunk öntözni.

Az öntözés során azok a káros talajfolyamatok, amelyeknek a veszélyeiről szó van, részben a fentiekhez hasonló okokra vezethetők vissza. Tudjuk ugyanis azt, hogy az öntözés során a talajvizek tükre megemelkedik, s ha ez olyan nagy mértékben történik, hogy a talajvíz a talajfelszín közvetlen közelébe jut, s kapilláris úton oda felemelkedhet, a párolgás és az emelkedő oldatmozgás következtében a talaj felső rétegeiben sók halmozódnak fel, és a talaj szükségszerűen elszikesedik. Ugyancsak veszélyt rejt magában az is, ha olyan vizekkel öntözünk, amelyekben a sók - ezen belül a nátrium- sók mennyisége jelentős, mert a vízben oldott sók ilyen esetekben is a talaj felszínén maradnak vissza, s a talajt előbb vagy utóbb elszikesítik.

Az említett leegyszerűsített formában is világosan érthető, hogy milyen veszélyek fenyegetik alföldi talajainkat az öntözésnél, mi ezeknek a veszélyeknek az oka, s az is, hogy amennyiben az öntözés soi’án ilyen káros só- felhalrnozódás lép fel, azt sem jó agrotechnikával, sem nemesített vetőmag87