Fekete István - Dobos Alajos: Az öntözés mezőgazdasági és műszaki tervezése (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972)
I. rész: Dr. fekete István: Az öntözés mezőgazdasági tervezése - A táj termelési és gazdálkodási színvonala
A TÁJ TERMELÉSI ES GAZDÁLKODÁSI SZÍNVONALA A Tiszatáj jelenlegi termelési és gazdálkodási színvonalát, illetve a termelésfejlesztés lehetőségeit elsősorban komplex formában is, de külön-külön is célszerű vizsgálni. A termelés történelmileg kialakult szerkezete és gazdálkodási színvonala időben változó tényezők hatása alatt áll, amelyekre a fejlődő közgazdaságitársadalmi viszonyok is döntő hatást gyakorolnak. Ezért kell a mezőgazda- sági termelési tájakat, így pl. a Tiszatájat is időnként felülvizsgálnunk. A II. 1 ászai Vízlépcső és öntözőrendszereinek hatásterületén a termelési és gazdálkodási tényezők szerepét elsősorban az öntözéses üzemfejlesztési tervvel rendelkező 33 gazdaság adatainak figyelembevételével jellemezhetjük. Ezenkívül a TMI hatásterület gazdaságainak alaposabb ismerete érdekében 99 gazdaságra vonatkozóan készített részletesebb vizsgálata is segítséget nyújt a termelési és gazdálkodási színvonal megítéléséhez. A NÖVÉNYTERMELÉS SZÍNVONALÁNAK JELLEMZÉSE A vetésszerkezet. A búza vetésterülete a szántóterülethez viszonyítva a hatásterületen (99 gazdaság estében) 5%-kai magasabb az országos átlagnál. Ugyanakkor a kukorica országos vetésterületi aránya három év (1966—1968) átlagában 25% felett volt, szemben a hatásterülethez tartozó gazdaságok 15,3%-os arányával. Az összes ipari növény és a cukorrépa vetésterületi aránya 30, illetve 50%-kal nagyobb az országos átlagnál. A többi szántóföldi növény vetésterületi arányának eltérése nem számottevő, általában az országos átlaggal azonos. A 33 gazdaság üzemfejlesztési terve alapján az egyes növények vetés- területe a bázisévhez viszonyítva jelentősen változik. Nagyobb mértékű területi növekedés a burgonyánál (83%), a rizsnél (50%) és a szántóföldi zöldségnél (85%), kisebb mértékű növekedés az évelő pillangósoknál (26%), a kukoricánál (14%,) és a kenyérgabonánál (10%) várható. Csökkenő tendenciát mutat a silókukorica, a takarmánygabona és a cukorrépa vetésterülete. A termelési színvonal másik fontos jellemzője a növények termésátlagainak alakulása. Az üzemfejlesztési tervek alapján a bázisévhez viszonyítva a fejlesztési időszak végére a főbb növények termésátlagában és összes termésében növekedés várható (41. táblázat). A főbb áru- és takarmánynövények volumene a termésátlag és vetésterület növekedése következtében jelentősen megnő. 159
