Fekete András - Szolnoky Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

4. A vízmosások rendezése

ségü Qm meghatározására, mely empirikus összefüggés több vizmosás mért nagyvizhozamai alapján készült és figyelembe veszi a vizgyüjtő terű-' let alakját is. A Markó I. eljárás a kis vizgyüjtő területű (F ^ 50 km2) vizmosások katlan és torok-szakaszai mértékadó (Qm) vizhozamának a meghatározására alkalmas, mig a vizmosás hordalékkúpján a "Kisvizfolyások" c. fejezetben ismertetett eljárás szerint célszerű a mértékadó vízhozamot (Qm) meghatározni.

N % ■ "iF w t"3/»] •

ahol = —— [Vn^/s km2 J a fajlagos nagyvizhozam,

/fC^j'j a vizgyüjtőterület alakjától függő tényező,

h[km] a vizgyüjtőterület hossza,

í[km] a vizgyüjtőterület szélessége,

F [km2] a vizgyüjtőterület teljes nagysága,

E [km2] a vizgyüjtőterület erdővel boritott része.

A számitás menete a 4—4. ábra segítségével követhető. A Qm mértékadó vizhozam meghatározása után megállapitjuk, hogy az előzőekben felsorolt vizmosásrendezési módok melyikét kivánjuk végrehajtani, majd a következőkben megtervezzük a szükséges műtárgyakat.

4. 42 A vizmosás rendezésének műtárgyai

A vizmosások rendezésének műtárgyait - függetlenül a rendelés módjától - egységesen tárgyaljuk. Ezek a következők lehetnek:

burkolatok, fenéklépcsők, surrantók, gátak,

iszapoló- és terelőmüvek.

A müvek készülhetnek rőzséből, kőből, betonból, vasbetonból, földből és vegyes anyagból.

A burkolatok a vizmosás oldalainak erózió elleni védelmét szolgálják. A kő-, beton- és vasbeton burkolatokat a 7. 21 fejezetben ismertetjük. A továbbiakban a növényi élő- és nem élő burkolatokkal foglalkozunk.

Az élő burkolatok legegyszerűbb és egyben legolcsóbb fajtája az élő növényzet telepítése. Az élő növényzet meggyökeresedve részben a sürü gyökérzettel, részben a talajfelszin feletti száraikkal védik a talajfelszint.

79