Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Folyószabályozás és árvízvédelem - A Közép-Tisza árvízvédelme az 1980-as évek derekán
A védvonal korábban említett 656 km-es hossza az 1981-ben kiadott Országos Árvíz- és Belvízvédelmi Szabályzat (OÁBSZ) 1. sz. mellékletében szereplő adat. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a védtöltések összesített hossza napjainkban 642,378 km, amelyből 584,109 km földtöltés, 0,650 km árvízvédelmi fal, 7,443 km vegyes szerkezetű árvízvédelmi mű és 50,176 km magaspart. A két adat közötti különbözet abból adódik, hogy az azóta bekövetkezettjogszabályváltozásoknak megfelelően újra kellett értékelni a védműveket, miközben további fejlesztések is megvalósultak. így napjainkban már ezek az adatok jelentik a kiindulópontot. Az ugyancsak említett 3885 km2-es adat a KÖTIVIZIG működési területén lévő ártéri öblözetek 1%o-es árvízszinthez tartozó kiterjedését jelenti az ártéri szigetekkel együtt. 1995-ben - az azóta bekövetkezett jogszabályváltozásoknak megfelelően - ez a terület 3761 km2-re csökkent! Az árvíztől védett területeken élő lakosság száma Az 1960-at követő két évtizedben - az országos árvízvédelmi fejlesztési tervvel összhangban - több mint 60 km új töltés, és 3,3 km új árvédelmi fal épült meg, további 250 km-en pedig töltéserősítési munkák folytak. Az 1960-80 közötti időszakban előforduló gyakori árvizeknek és az ez által kikényszerített fejlesztési programnak14 köszönhetően nőtt a térség árvízi biztonsága15, hiszen a kiépítettségi szintet sikerült az országos átlag fölé, 70%-ra feltornászni. Igaz, ennek elérését az is elősegítette, hogy a Kiskörei-tározó újonnan épített töltése a régi árvédelmi töltés nyomvonalát követte, tehát ennek megvalósítása az árvédelmi kiépítettséget is növelte. Ebben az időben ezt az átlagot, a zagyvái töltések méretének nem megfelelő volta rontotta, hiszen a jobb part 17%-os, a bal part pedig ennél valamivel magasabb, azaz 25%-os átlaggal szerénykedett. Az egyes töltések között lényeges különbségek lehettek még akkor is, ha méreteik megegyeztek. Nagyon sok függött attól, hogy a töltés anyaga, bedolgozottsága, egyszóval állaga milyen védképességet biztosít. Már a 80-as években komoly erőket fordított a Vízügyi Igazgatóság a töltések altalajának feltárására, az ősi medrek és a töltések kereszteződésének tisztázására.16 Mindennek fontosságát alátámasztotta a tény: a KÖTIVIZIG által kezelt fővédvonalak 291 helyen kereszteznek holtmedret.17 14 „A fejlesztések, felújítások, fenntartások, a védekezések és az azt követő helyreállítások együttesen kedvezően befolyásolták a védképesség alakulását." (Dr. Hegedűs Lajos: A Közép-Tisza vidék árvízvédelme. Vízügyi Közlemények, 1986/3.) 15 Az árvízi védművek és védelmi felszerelések értéke 1985-ben 2,986 milliárd Ft-ot tett ki. 16 A töltések altalajviszonyainak feltáró munkájában a VÍZIG szakemberei mellett a VITUKI és az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet munkatársai vettek részt. A feladattal kapcsolatban 1992-ben megjegyezték, hogy a fővédvonalak feltárása 87%-ban megvalósult. (Csurgó Sándor: Az árvízvédelmi töltéseink biztonságáról. Közép-Tisza, 1992/1.) 17 Dr. Csikasz Sándor: Az árvízvédelmi védképesség fejlesztése. Közép-Tisza, 1982/12. 70
