Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Vízgazdálkodás Szolnok megyében - Egy-két-há! - Megépült és elmaradt ütemek
Áttekintésében az államtitkár szólt arról is, hogy a Minisztertanács az előző évben (1978. szeptember 21-én) jóváhagyta a csongrádi vízlépcső terveit, és elkészült a mezőgazdasági vízgazdálkodás hosszú távú koncepciója, amely mint tudjuk az öntözésfejlesztések jelentős beruházásaival számolt! A második ütem fontos műtárgya volt a Nagykunsági-főcsatorna keleti ága (1977. november 7-én adták át), amely lehetővé tette, hogy Tározóból kivett víz útja a Hor- tobágy-Berettyóig vezessen, miközben a térség öntözési igényeit is kiszolgálja. Ezzel együtt szükségessé vált a Kiskörei Vízlépcső üzemeltetési utasításának kidolgozása is, amelyhez a VITUKI hidraulikus kisminta-vizsgálatokat végzett a különböző duz- zasztási szintek és üzemi állapotok esetén kialakuló belső áramlások tisztázására.29 A KÖTIVIZIG számára 1978-ban az egyik legfontosabb feladat volt, hogy a főmű-kivitelezéseket és a mederből a Igazgatóságra háruló fakitermelést időre elvégezze. Nem is gondolnánk, hogy ez utóbbi milyen komoly munkát jelentett. Jellemző módon 1977. júniusi ülésén már a megyei pártbizottság is foglalkozott vei, s azt a határozatot hozta, hogy a kiskörei tározótérben a fakitermelést fel kell gyorsítani! Azt tudni kell, hogy a 127 km2 területű Tározót és a hozzá kapcsolódó árvédelmi töltés megerősítését egy korábban gazdag és változatos növényzetű hullámtéren alakították ki. A Tározó feltöltése előtt a terület közel 40%-át mocsári sás vízi vegetáció, valamint mocsárrétek és nedves legelők alkották. A vizenyős területek fűz-nyár ligeterdői és a szárazabb térségek telepített erdejei és gyümölcsösei a Tározó területének közel 28%-át borították. Csaknem 10%-ot tett ki, a vadon burjánzó, helyenként a 4 méter magasságot is elérő kőrissel, juharral kevert ámorcserjések által benőtt terület. A fennmaradó 22%-on folyt a mezőgazdasági termelés, ahol azonban az árvizek a művelést bizonytalanná tették.30 Az 1978. április 5-i második duzzasztási ütem megkezdése lehetővé tette mintegy 90 km2-nyi terület elárasztását, addig azonban a növényzetet el kellett távolítani a tározóból. A Kisköre felső vízmércén a Tározó szintjének magassága elérte a 700 cm-t. 1978-ig megtörtént a védelmi rendszerek (töltések, szivárgók stb.) kiépítése és a tározótér előkészítése az elöntésre. Ezt követően kerülhetett sor a II. ütemű duzzasztási szint beállítására. Az így kialakult vízfelület már kirajzolta a ma is látható Tisza-tavat. A tározott víz térfogata akkoriban fokozatosan emelkedett 96-ról 116 millió m3-re. A feladat műszaki megoldása sem bizonyult egyszerűnek és hasonlóan bonyolult volt megtalálni a választ arra, hogy kinek mi a teendője. Ez a munka 1978-ban a KÖTIVIZIG által kezelt területen a következőket jelentette: január 16-ától három szakaszmérnökség részvételével meg kellett indítani a tározótér fakitermelését (Jászkisér 1960 m3, Karcag 1500 m3, Kisköre 1515 m3). Ez azonban korántsem volt elég! Az OVH kezdeményezésére az Igazgatóság további 2500 m3 kitermelését intézte el a sarudi tsz erdőjéből. Ezzel a teljes mennyiség 7475 m3 volt, de az OVIBER még további segítséget kért a tsz-erdők tekintetében, mivel látta, hogy a feladatot a gazdaságok nem fogják maguktól elvégezni, így összesen március 10-ig 10 450 m3-t teljesített a vízügyi szervezet.31 2SA Kiskörei-tározó 1:1000 arányú kismintája a VITUKI budapesti Kvassay Jenő Hidraulikai Laboratóriumának nagycsarnokában épült meg. (Hidrológiai Közlöny, 1980/7.) 30Dr. Bancsi István: Vízminőség és fenntartás a Kiskörei-tározó területén. Közép-Tisza, 1985/1. 31 Kovács Zoltán: Előkészületek a II. duzzasztási ütemre. Közép-Tisza, 1978/4. 46
