Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék fürdő- és hévízhasznosításának fejlődése - Meleg vízben /be/fürödve?
meltetői - általában az önkormányzatok - azonban kevés lelkesedéssel fogadták, mivel jelentősen növelte a beruházási költségeket és eleinte az üzemeltetés is drágult.13 A feladatot a legtöbb helyen nem is tudták volna megoldani, ezért a Kormány az eredeti 2002. decemberi határidőt először 2005 májusára, majd 2006. december 31-re változtatta.14 Az 1970-es évek elején a közfürdőkben megkezdett vízvisszaforgatási program lényegében az évezred első évtizedének közepére fejeződött be. Jellemző módon 2003 elején a megyében összesen 30 strand 97 medencét üzemeltetett, de közülük addig csak 25-öt láttak el vízforgató berendezéssel, a többi 72 a hagyományos töltő-ürítő rendszer alapján működött. Volt ebben némi szerepe a Jász-Nagykun-Szolnok megyei lobbinak is, amint azt Herbály Imre a megyei közgyűlés alelnöke egy 2006-os nyilatkozatában említette: „Az előírásoknak megfelelő vízforgató berendezések kiépítéséhez sajnos a legtöbb üzemeltetőnek, tulajdonosnak nem álltak rendelkezésre a szükséges források, így több településen is bezárás veszélye fenyegette a fürdőket. Végül az illetékes minisztérium kezdeményezésünkre hosszabbította meg a határidőket, illetve teremtette meg a pályázati feltételeket ahhoz, hogy vízforgató berendezésekkel lehessen ellátni a medencéket. Egy évvel ezelőtt a megyében lévő 36 fürdő 139 medencéje közül 46 volt vízforgatásos és 43 medencét felmentettek ez alól. Jelenleg a korszerűsítések eredményeként már csak 15 fürdő 26 medencéje nem rendelkezik vízforgató berendezéssel."15 A térség számos fürdője (uszodája), illetve üzemeltető önkormányzata került nehéz helyzetbe az előírás teljesítési kötelezettsége miatt, hiszen nem egy intézménynél több tízmillió, vagy akár százmillió forintos nagyságrendet is jelenthetett a vízvisszaforgatás műszaki megoldása.16 A kormányrendelet értelmében egyedül akkor kaphatott egy-egy fürdő engedélyt arra, hogy ne kelljen ezt a műszaki beavatkozást elvégeztetnie, ha bizonyította, hogy az előírt technológia az általa szolgáltatott gyógyvíz minőségét gyengíti. Ilyenkor azonban rendszeresen (kéthetente) vizsgálták a medencék vizének minőségét, s ha probléma akadt, akkor elrendelték az azonnali vízcserét. 2001-ben a megyében két ilyen eset fordult elő! Amennyiben a minőség három egymást követő vizsgálat esetében nem volt megfelelő, a medencét be kellett zárni!17 Mindez az üzemeltetők körében megerősítette a gyógyfürdői minősítés megszerzése iránti hajlandóságot, még akkor is, ha a minősítés birtokában a fürdő vízkivételi díja esetleg a többszörösére emelkedett.18 Ez idő tájt a fürdők nagy része nemcsak a felújításra, hanem a bővítésre is megérett. A működtetéssel kapcsolatos marketingmunkát növelte a komplett program- csomagokkal való előrukkolás kényszere, hiszen az idegenforgalmi piacon a gyógyvíz megléte önmagában már nem volt elég vonzó. Gondot jelentett a szálláshelyek számának csekély volta is. 13 Dr. Ákoshegyi György: A vízforgatás fejlődése Magyarországon az elmúlt 40 évben. MHT XXX. ORSZÁGOS VÁNDORGYŰLÉS, Kaposvár 2012. július 4-6. http://hidrologia.hu/vandorgyules/30/dolgozatok/akoshegyi_ gyorgy.html 14 Molnár G. Attila: Haladéka strandoknak. Ú] Néplap, 2003. jan. 17. 15 Színvonalas programok és jó minőségű utak lendíthetik fel a turizmust. Új Néplap, 2006. február 27. 16 Ez országos problémát jelentett, ezért is módosították többször a véghatáridőt. 17 Egészségturizmus albizottság - a Tisza-tó és térsége egészségturisztikai helyzete. MTI, 2005. május 4. ’“Mezőtúr például ötszörös díjemelkedéssel számolt. (Simon Cs. József: Az elhasznált vizet nem lehet a bányatóba engedni. Új Néplap, 1997. szept. 1.3. p.) 243
