Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék víziközmű helyzetének fejlődése az utóbbi négy évtizedben - Szolnok víziközműveinek fejlődése a rendszerváltozás utáni első évekig
jelentős bővítését hajtották végre, s a napi 14 000 m3-es víztermelést lényegében megduplázták. Miután a vízbázis a Tisza folyó volt, a beruházás keretében - többek közt - a korábbi lassúszűrők helyébe gyorsszűrőket, egy 2000 m3-es víztornyot68, egy 1 600 m3-es tisztavíz medencét, valamint egy - a vízműtelepet a víztoronnyal összekötő - 500 mm-es főnyomóvezetéket építettek ki. Az 1910-ben átadott vízmű víztornya A szolnoki új víztorony a Famunkás emlékműnél A lélekszám gyarapodásával együtt járt a magasházas építési rendszerek elterjedése és az oda betelepülők egészségügyi szokásainak változása is. A lépéshátrányba került városvezetés, valamint dr. Kaposvári Kázmér üzemigazgató és munkatársai számára mindez azt jelentette, hogy a nem sokkal korábban kiépített, mintegy napi 38 000 m3-es ivóvízellátó hálózat már nem képes megfelelő mennyiségi biztonsággal ellátni Szolnok 63 ezres lakosságát, ezért újabb fejlesztésekre lesz szükség. S akkor még nem esett szó arról, hogy a Tisza vizét használó vízmű mennyire ki volt szolgáltatva a folyó szennyezettségének, az ott uralkodó mindenkori vízminőségi körülményeknek. A több lépésben végrehajtott rekonstrukciós bővítések mennyiségi szempontból még kielégítőek voltak, azonban a Tisza vízminőségének romlása és az akkoriban alkalmazott víztisztítási technológia nem tudta garantálni az ivóvíz minden időszakban elfogadható minőségét. A 1970-es évek elejére világossá vált, hogy a régi víztisztítómű fejlesztési lehetőségei kimerültek. így elkerülhetetlenné vált egy teljesen új, korszerűbb technológiával és nagyobb teljesítménnyel üzemelő víztisztító telep létesítése és azzal együtt a városi hálózat, valamint a magaslati tároló térfogat növelése.69 így azután 1973 és 1979 között megépült a napi 48 000 m3-es vízműtelep. A szükséges műszaki beavatkozások sorrendjét az határozta meg, milyen ütemben tudják a fejlesztéseket elhúzni, mert a rendelkezésre álló költségvetési keretek igencsak behatároltak voltak 68A Tószegi úton, a Famunkás emlékműnél álló vasbeton víztorony építési munkálatainál 1967 októberében nemzetközi viszonylatban is elsőként alkalmazták a kehelyemeléses technológiát, amelynek gyakorlati megvalósítása Lichtenberger Endre, Szabó Ágnes, Meitzein Nándor és Szinay Miklós mérnökök nevéhez fűződött. 69Dr. Kaposvári Kázmér-SzABű Attila: Vízellátás és szennyvízkezelés múltja és jelene Szolnokon. Közép-Tisza, 2007/1. különszám 217
