Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék víziközmű helyzetének fejlődése az utóbbi négy évtizedben - A Közép-Tisza vidékének csatornázottsága 1960-ban
A nagyszámú fúrási munkák közben nyert földtani adatok tovább finomították az ismereteket arról a képződménysorról, amelynek létrejöttét a szakma a Pannon-tengernek tulajdonította. A Vízügyi Igazgatóság munkatársai viszont arra a következtetésre jutottak, hogy „a szolnoki pliocén összlet viszonylag tipikusnak számít az Alföldön, hiszen jórészt homokos felépítésű, de az üledékek sárgás-szürke színe és az agyagok többnyire morzsalé- kos szerkezete itt is az egykori vízzel borítottság és a szárazulattá válás időnkénti váltakozására utal. Ám a KÖTIVIZIG területének nagy részén még csak nagyobb édesvizű tó sem létezett a pannon korszakban, nemhogy tenger!"13 A Közép-Tisza vidékének csatornázottsága 1960-ban14 A térségben a befogadókba vezetett használt vizeknek akkoriban csak mintegy 70- 75%-át tisztították meg, ám e tisztítás minősége már akkor sem felelt meg az 1960-as évek elején érvényes előírásoknak. Az 1965-ös Keretterv készítői szóvá is tették, hogy a távlatban a használt vizek teljes tisztítása szükséges, ha nem akarják a befogadó vízfolyásokat szennyvízcsatornákká változtatni. A használt vizek összegyűjtésének és elvezethetőségének lehetőségét vizsgálva megállapították, hogy Szolnok, Jászberény, Karcag és Törökszentmiklós kivételével egyik település sem rendelkezik csatornahálózattal, és a csatornázási munka a nagyobb települések esetében is legfeljebb kezdeti stádiumban van. Mezőtúr csatornázásának és szennyvíztisztításának kiviteli terveit az 1960-as évek elején készítették. A tervek alapján az I. ütem kivitelezését 1970-72-re prognosztizálták. A többi városban és nagyobb községekben a szennyvízelvezetés és -tisztítás kérdése teljes egészében megoldatlan volt. A falusias kiépítettségű területek lakosai a kertekben szokásos módon elhelyezett űrgödrös árnyékszékeket használtak. A térség településeinek döntő többségére jellemző, hogy a domborzati adottságok - legalábbis a csatornázás szempontjából - előnytelenek. A kis esésviszonyok miatt a nagy területen elhúzódó községek, városok csatornázása aránytalanul mély csatornákkal volt csak megoldható. A kedvezőtlen talaj- és talajvíz viszonyok a mélyen fekvő főgyűjtők kivitelezését nagyon megnehezítették és aránytalanul megdrágították. Ezeknél a településeknél a legjobb megoldásként a csatornarendszeren belül elhelyezkedő átemelő - esésnövelő - szivattyútelepek létesítése kínálkozott. Természetszerűleg az átemelő telepek építési költsége is jelentős mértékben megnövelte a csatornázás kivitelének összköltségét. A különböző ipari és mezőgazdasági beruházások létesítését a csatornázás és szennyvíztisztítás hiánya nagy mértékben akadályozta, ami akkoriban komoly gondot jelentett a térségfejlesztő programok megvalósításában. Tovább nehezítette a dolgot a feladatok megvalósításához szükséges mélyépítési kapacitás hiánya, valamint az, hogy kevés volt pl. az előírt minőségű csőanyag, továbbá a sajátos felkészültséget igénylő munkákra alkalmas vállalat, és a meglévő vállalati teljesítőképesség is szűkösnek bizonyult. 13 Barabás Imre: A 2002, év hévízfeltárásainak földtani és kútkiképzés-technológiai eredményei. Közép-Tisza, 2003/1. 14 A Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve I. Bp„ 1965. megállapításai alapján 202
