Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék víziközmű helyzetének fejlődése az utóbbi négy évtizedben - A „kis MÁFI"
hiszen a költségek is őket terhelték, s eltartott egy ideig, amíg a tapasztalatok nyomán egyre inkább figyelembe vették a szakemberek ajánlásait. Mindez érthető is volt, hiszen a megrendelők abban voltak érdekeltek, hogy minél olcsóbban létesíthessék a kutakat és a vízelvezetés költségei is beleférjenek a rendelkezésre álló keretbe. így aztán nem egy esetben elavult technikát alkalmazott az állami fúróvállalat, pl. nem kavicsolt, hanem szövetes szűrőzésű kutat fúrtak, mert az 15-20%-kal olcsóbb volt. Igaz, sokszor hamarabb tönkre is mentek (szűrőhomokolás). A helyhatóságok felvilágosítása céljából a KÖTIVIZIG geológusai az 1980-as évek elejétől tájékoztató cikkeket jelentettek meg a korszerű kúttechnikák hatásáról. Ezeknek az írásoknak is köszönhető, egyre gyakrabban alkalmazták az új technológiát. így sikerült a rossz vízföldtani felépítésű területrészeken is megszüntetni a sok évtizedes vízhiányt (pl.: Abony, Mezőtúr, Törökszentmiklós, Túrkeve). A hidrogeológusok 1980-tól rendszeresen megjelenő éves beszámolóikban sikerként könyvelték el azt is, hogy egyre többször sikerült a megrendelőket a némileg drágább, de hatékonyabb megoldások alkalmazására ösztönözni. Az 1980-as években 35%-ban készültek kavicsolt kutak, 1981-ben 52%, 1983-ban 60%, 1984-ben 70%, 1988-ban 83%, a rá következő két évben pedig a fúrt kutak 100%-a kavicsolt szűrőzésű technológiával rendelkezett.11 A Vízügyi Igazgatóság munkatársai ráadásul a kivitelezőkkel együtt kidolgozták a régebbi kutak javításának módszerét, így 20-30 éves homokolós fúrások viszonylag egyszerű megoldással nagy hozamú, üzembiztos művekké lehettek, ha eredeti csőszerkezetük amúgy negfelelő volt.* 12 A tiszasülyi vízműkút tönkrement szűrőcsövei A tönkrement szűrőket napjainkban rozsdamentes Johnson szűrőre cserélik A KÖTIVIZIG Felszín alatti Vízgazdálkodási Csoportjának munkáját dicséri, hogy szakvéleményeikben a tervezett fúrás eredményességére, valamint a nyerhető vízhozamra is becslést adtak, s ezek az értékek az esetek többségében beigazolódtak, vagy még jobb eredményt hoztak. A várt hozamok elmaradása általában nem haladta meg a 10-15%-ot. "Barabás Imre: A KÖTIVIZIG területén lemélyült kavicsszűrös kúttípusok összehasonlító vizsgálata. Szolnok, 1988. 12 Barabás Imre: Egy fűrész elmélkedései az elmúlt évezredről, századról. Közép-Tisza, 2000/1. 201
