Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
A Közép-Tisza vidék víziközmű helyzetének fejlődése az utóbbi négy évtizedben - Előzmények a Közép-Tisza vidékén
mély kézinyomós közkutak létesítésére volt lehetőség, ott az 1960-as évek elejétől a gépi kiemelésre alapozott törpevízműveket kezdték építeni. Fontos megjegyezni, hogy csak a községekben létesített vízművekre használták a törpevízmű elnevezést, melyek csőhálózatára adott szakaszonként ejektoros közkifolyókat szereltek, a házakba való bevezetés ugyanis jó ideig tilos volt. A Pest és Heves megyei települések lakosságának vízellátása ugyancsak kezdetleges állapotokat tükrözött. Több helyütt a fertőzöttség, vagy annak veszélye miatt tilos volt az ásott kutakat használni. Ilyen körülmények között sok település lényegében a teljes ellátatlanság állapotában senyvedt.6 Falusi törpevízmű ejektoros közkifolyója A Területi Vízgazdálkodási Keretterv 1960 végén lezárult adatgyűjtése alapján nézzük meg néhány nagyobb város vízellátási helyzetét, hogy tudjuk mihez viszonyítani a nem egészen fél évszázaddal későbbi helyzetet! Cegléden például az akkori kritériumok szerint a város ivóvízzel való ellátása 100%- os volt. Persze rögtön változik a kép, ha megnézzük, hogy ez a 100% milyen műszaki összetételt jelentett: a (14 mélyfúrású kútra telepített) városi vízmű a lakosság 53%-át látta el, a 3 db törpevízmű további 20%-ot, a meglévő körzeti vízmű 6%-ot, 16 db közkút 14%-ot és a 20 kisvízmű pedig a fennmaradó lakosság 7%-ának tette lehetővé a vízhez jutást. A szakemberek a Kerettervben nem javasolták az ivóvízellátás megújítását a meglévő vízműre alapozni, hanem egy korszerű és egységes vízmű kiépítése mellett tették le a garast. Jászberényben a város belterületi lakosságának 76%-át tekintették ellátottnak. Itt is volt központi vízmű, körzeti vízmű és lakótelepi vízmű. Ugyanakkor sok háznál rendelkezésre állt - magán használatra - 40-50 m-es közkút. Az akkori összevetés ráadásul jelentős, 30%-os vízveszteséget is említ, aminek az okát a vízvezetéki vascső-hálózat elöregedett voltában, valamint az értékesítés nélküli vízpazarlásban látták a szakemberek. A megoldást a vízmű bővítésében, új kutak fúrásában és a kis térfogatú hidrogló- busz helyett építendő, központi elhelyezésű 1600 m3-es víztoronyban látták a Keretterv készítői, figyelembe véve azt is, hogy az ipari fejlesztéshez is komoly (1700 m3/d) vízigényt kell majd kielégíteni. 6 Közép-Tisza és Mátravidék Vízgazdálkodási Keretterve. I. köt. Budapest, 1965. 197
