Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - Belvizek, aszályok akár az árvizekkel egyidejűleg is
Mindezzel együtt a Tisza és mellékfolyóinak árvize márciustól május közepéig lekötötte a vízkárelhárítás hadra fogható erőit, a vízügyeseket, a katasztrófavédelem, a honvédség és az önkormányzatok embereit. Az öntözések kérdése csak a nyár közepén vált időszerűvé, jóllehet a belvíz megléte, az árvízi védekezés és a mindezekkel párhuzamosan végzett szántóföldi öntözés korántsem ismeretlen az alföldi vízgazdálkodás mindennapjaiban. A térség vízviszonyainak tekintetében a 2009-es év eléggé ellenmondásos képet mutatott. A január-szeptember hónapokra vonatkozó csapadékösszeg a sokéves átlaghoz viszonyítva 71,1 mm hiányt jelzett, ugyanakkor december végére a mérleg 47,3 mm többlettel zárult. A Tisza Kisköre-alsónál szeptember 28-án megdöntötte az addigi legkisebb vízszintet, igaz csak 1 cm-rel. Az új LKV - 321 cm lett. Szolnoknál szeptember 29-én a vízállás mindössze 4 cm-rel volt magasabb az LKV-nél. A Zagyván a vízállás és a vízhozam adatok nem közelítették meg a minimális értékeket. A későbbi hónapokban azonban változott a kép, a Tiszán - csakúgy mint, a Zagyván és a Tárnán - két év átmeneti szünet után újra készültségi fokozat feletti szint alakult ki. Mindez azt is jelentette, hogy a térségben megjelent a belvíz is, azonban - noha három kisebb belvízvédekezési időszak jellemezte az évet, - számottevő elöntésekről nem lehet beszélni. A 2009. évi öntözéseket tekintve - jóllehet szokatlanul erős tavaszi szárazság jelentkezett - szántóföldi, rizstermesztési és halastavi tekintetben az engedéllyel rendelkező területek csak közel kétharmadában látták szükségesnek a főműves öntözővíz szolgáltatást. Ami a főmű nélküli, azaz az ún. saját vízkivételes öntözéseket illeti, itt az engedéllyel rendelkező rizstelepek maradéktalanul kihasználták a lehetőségeiket, míg a halastavaknál megmaradt a kétharmados arány, a szántóföldön viszont a felét sem öntözték az engedélyezett területnek. A nyári aszály talán a Közép-Tisza vidékén volt a legerősebb 2009-ben. A termelők májusban több vizet használtak fel, mint a nyári hónapokban. A gazdák már előre érezték a bajt, s képviselőjük, Várady Csaba a következőket nyilatkozta a sajtónak: „Szeretnénk elérni, hogy Gráf József agrárminiszter, amikor megállapítja az aszálykárt az országra nézve, akkor differenciáivá tegye, mivel Jász-Nagykun-Szolnok megye az alföldi térség közepén az egyik legveszélyeztetettebb. A Nemzeti Kárenyhítési Alap összegében nem fogja tudni kezelni a gazdálkodók igényeit, ezért több javaslattal is szeretnénk élni. Például a gázolaj jövedékiadó-visszatérítése az idei évre száz százalékra emelkedjen és a hektáronkénti normák összegét pedig 30 százalékkal emelje meg a tárca. Emellett azon aszálykárt szenvedett termelőknek, akik devizahitelben adósodtak el, ezen hitelek meghosszabbítását javasoljuk, hogy meglegyen a túlélési esélyük. Fontos az öntözési költségek csökkentése is. Kezdeményezni kell az Európai Unió illetékes bizottságánál a mezőgazdasági termelőket megillető támogatások kifizetésének előrehozását, amire már volt példa aszálykárnál Spanyolország és Portugália esetében!"129 A becslések több helyen is 30-70 százalékos terméskiesésről szólnak. A területegységre eső fajlagos vízfelhasználás mind az öntözéseknél, mind a rizstelepek árasztásánál a rendkívül aszályos 2007. évihez volt hasonló. A vízszolgáltatási idény egyébként március 15. és november 10. közé esett, öntözés esetén némileg leszűkült az április 15. és szeptember 30. közötti időszakra. 129 129 Baranyi György: Az aszály már arat a megyében. Új Néplap, 2009. június 5. 181
