Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - Belvizek, aszályok akár az árvizekkel egyidejűleg is
A zöldalgák száma - 16 millió darab literenként - jelentősen meghaladta a még éppen elfogadható mennyiséget. Ez ugyanakkor nem veszélyeztette a felszíni ivóvízkivételt, mivel a Víz és Csatornamű Koncessziós Rt. szűrőrendszerei ekkor már alkalmasak voltak arra, hogy a Holt-Tisza vizét ihatóvá tegyék. A Holtág párolgása a hőség napjaiban igen jelentős - 1,0-1,5 cm - volt. A 108 hektáros Holt-Tiszán a vízminőség javítására és vízpótlására az Alcsi-Holt-Tiszáért Alapítvány szerződést kötött a Tiszamenti Vízművek Rt.-vel szeptember végéig történő 2 millió m3 vízleadásra. A munka június 27-én kezdődött napi 20 ezer m3 vízmennyiséggel. A Tiszamenti Vízművek Rt. a NK-X-2 fürtcsatorna, a Mezőtúri Vízgazdálkodási Társulat pedig a belvízcsatornák tisztításával, gaztalanításával segítette elő, hogy a vízi útvonalon nagyobb vízmennyiség leadható legyen. A gazdák kérésének megfelelően a KÖTIVIZIG megfelelő mennyiségű és minőségű vízzel látta el a Nagykunsági-főcsatornát, hogy abból a vízszegény vidékeken a növényi kultúrákat öntözni lehessen. Öntöztek a Jászságban is, elsősorban a Zagy vából juttattak vizet a hagymaföldekre. Összességében 53,5 millió m3 víz szolgáltatása történt meg, amelyből 25 697 ha-t öntöztek, 1930 ha rizstelepet láttak el és 2531 ha-nyi halastavat töltöttek fel.113 A 2000. évi aszály országosan közel 1,3 millió hektáron okozott tetemes terméskiesést. A becsült kár meghaladta a 60 milliárd Ft-ot. A Közép-Tisza vidékén 104 olyan település található, ahol a csapadékvizek befogadója közvetve vagy közvetlenül a Vízügyi Igazgatóság által kezelt belvízcsatorna. A belvízkárok kockázatát növelte, hogy lefolyástalan, gyakorta vízjárta területekre is építkeztek. Mindez szoros összefüggésben állt az adott település víziközművesítésének helyzetével, hiszen ahol nem volt vezetékes vízellátás, szennyvízcsatornázás, ott a csapadékcsatornázás ügye is csak lassan haladt előre. Ugyanakkor a belterületi elöntések gyakoribbá váltak azokon a településeken, ahol a vízellátást már megoldották, de a csatornázást még nem, ugyanis az elszikkasztott víz jelentősen megemelte a talajvíz szintjét. Az ezredfordulón számos település, különösen a kistelepülések küzdöttek, kínlódtak ilyen gondokkal, mivel az önkormányzatoknak a szükséges beruházásokra nem állt rendelkezésre elegendő tőke.114 Már az 1980-as évek első felében is felfigyeltek a problémára. Kovács Antal államtitkár egy országgyűlési beszámolójában kijelentette, hogy új főművek építésére, a meglévők rekonstrukciójára jórészt csak a térségi meliorációhoz kapcsolódóan kerülhet sor. Elengedhetetlennek tartotta, hogy a belterületi vízrendezésre szánt összegeket is ezekre a településekre koncentrálják, hogy a települések ne maradjanak rendezetlen szigetként a meliorált térségekben. Éppen ezért a vízgazdálkodás előtti feladatok közül hármat ítélt a legfontosabbnak: a lakosság vízellátását, a vízikörnyezetvédelmét és a belvízrendezést. Cserkeszőlő a kivételek közé tartozott e téren. A gyógyfürdője révén anyagilag is megalapozott település 2000-ben - pályázatot is nyerve - megkezdte belterületének rendezését, csatornázását. A korábbi két évben előfordult, hogy a településnek majd a fele vízben állt. A szintén nehéz helyzetben lévő Örményes pedig - kormányzati támogatással - abban az évben be is fejezte a vízelvezető csatornázást. Csataszög, Hunyadfalva Kőtelek, Nagykörű és Tiszasüly telpülések közösen próbáltak úrrá lenni a nehézségen, csakúgy mint Kétpó és Kuncsorba, ahol sikerült pályázati 1,3 Jóna Zoltán: Vízhasznosítás - vízrendezés. A felülvizsgálatok tapasztalatai. Közép-Tisza, 2000/6. 114 Az országgyűlés megtárgyalta a vízgazdálkodás időszerű kérdéseit. Magyar Vízgazdálkodás, 1982/7. 174
