Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - Belvizek, aszályok akár az árvizekkel egyidejűleg is
támogatásokat is felhasználva társulati beruházással egy 27 kilométernyi csatornahálózatot 44 áteresszel és más műtárggyal 2002 végéig megépíteni, amely biztosította a belvíz elvezetését mindkét település térségében. Az elkészült létesítményeket 2005 augusztusában lehetett kipróbálni, mert abban a hónapban monszun-szerű időjárás uralkodott a Közép-Tisza vidékén.115 Ahol egy csapadékvíz-elvezető rendszer maximális kapacitása 50 milliméteres terheléshez készült, s leesett 186 milliméter - mint történetesen Tiszatenyő községben - ott nem lehetett hatásos a kiépített rendszer... Vízgazdálkodási tekintetben a 2003-as esztendőt a szélsőségek jellemezték. Míg januárban az átlagosnál sokkalta hidegebb időjárás a talaj felszínét fagyasztotta el, s készültségbe kellett helyezni a tiszai jégtörő flottát, addig a február 4-én és 5-én lehullott hóból kiolvadó csapadék mennyisége területi átlagban már megközelítette az egész hónapban lehullott csapadékösszeget. Március közepét követően a folyó teljes magyarországi vízgyűjtőjének hóban tárolt vízkészletét a szakemberek 8,6 km3-re becsülték, ami jóval kevesebb volt, mint az 1999-es árvizet megelőző, de valamivel több, mint 2000-ben, amikor minden idők legmagasabb vízszintjét érte el a Tisza árhulláma Szolnok térségében. Március 22-én 13 280 hektáron állt víz. Jászkiséren és Fegyverneken, valamint a Mezőtúr- Tiszazugi, Nagykunsági, Mirhó-Kisfoki Vízgazdálkodási Társulatoknál kellett jelentősebb belvízvédelmi készültséget életbe léptetni. Kezdetben tehát inkább rendkívüli árhullám fenyegetett és a tavaszi belvizek jelentkeztek, ám nyárra már rég nem tapasztalt szárazság, s rendkívüli aszály következett be. Kisköre alatt, Tiszaroffnál és Szolnoknál is megdőlt a legkisebb vízszintrekord. A szárazság hatásainak kivédése érdekében a Kiskörei Szakaszmérnökség már májusban rendkívüli üzemmódra helyezte át a Kiskörei-tározót, 15 millió m3 vizet tartalékolva.116 Ez lehetővé tette a Tisza-tó stabil vízszintjét, biztosította Szolnok felszíni ivóvízellátását, a Nagykunsági-, Jászsági- és Tiszafüredi öntözőrendszerek működtetését (20-25 m3/s) és a Nagykunsági-főcsatornán keresztül a Körös-völgy ökológiai vízpótlását.117 Szolnok ellátása abban az esetben sem került volna azonnal veszélybe, ha a vízszint tovább csökken, mivel a mederpilléres vízkivételi mű -300 cm-nél is működőképes. Ennél az értéknél alacsonyabb vízállás esetén pedig a Tisza sodorvonalából szívócsövön keresztül tudnak vizet vételezni, biztosítva ezzel a lakosság számára az ivóvizet, bár akkor már nincs tartalék. A helyzet jellemzésére érdemes néhány adatot kiemelni: június második felében Szolnoknál 55 m3 víz folyt le másodpercenként a mederben. Ha ezt összehasonlítjuk a 2000. évi árvízi csúcshozammal, a 2610 m3-rel, akkor érthetővé válik az a közel 13 m-es szint- különbség, amely a két vízhozamértékhez kapcsolódott. A szolnoki vízállásban az abszolút „mélypont" augusztus 21-én következett be, ekkor - 279 cm-t mutatott a vízmérce. Az addigi negatív rekordot - 277 cm-es értékkel - 1992. szeptember 3-án mérték. Az aszálykárok kárpótlása terén a politika is mozgolódni látszott, bár az is igaz, hogy a kárpótlási rendszerek a gondot mindig csak átmenetileg szokták kezelni. A Vásárhelyi 1,5 Az augusztusi felhőszakadások Mezőtúron és Kisújszálláson okozták a legnagyobb károkat, utóbbi városban ráadásul „két hullámban" érkezett az eső. (Segítő kezek a felújításhoz. Új Néplap, 2005. szeptember 23.) 116 A víz szétosztása a TIKEVIR működtetésével történt, az OVF vízkészlet-elosztási rendje szerint. 1,7 T. J.: Árvízvédelmet tanítanak Európának. Új Néplap, 2003. szeptember26. 175
