Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - Belvizek, aszályok akár az árvizekkel egyidejűleg is
Jellemző módon a tavaszi belvízi elöntés a mezőgazdaságban jelentékeny károkat okozott, ám a gazdák, a szövetkezetek még reménykedtek, s erősen dolgoztak területük belvízmentesítésén. A társulati csatornák azonban nem tudták hiánytalanul ellátni feladatukat, a régi, gazdátlanná vált üzemi csatornák pedig teljesen használhatatlanokká váltak, csakúgy mint a hozzájuk kapcsolódó szivattyúállások. A Hortobágy-Berettyó mellett lévő öt telep üzemképtelen állapotban, teljesen kirabolva, szomorú látványt nyújtott. Helyreállításukra senki nem vállalkozott...102 A következő igen belvizes esztendő az 1999-es volt. Miközben hatalmas csatát vívtak a védekezők a Tisza, Zagyva, Tárná, Hortobágy-Berettyó árvizeivel, komoly elöntések nehezítették a mentett oldali védekezést. Az árvizekről szóló fejezetben is megemlítettük, a megyei szinten addig példa nélküli rendkívüli fokozatú készültséget a kormányzat először március 6-án, a Hortobágy-Berettyó menti belvízi védekezésekre koncentrálva rendelte el. Az MTI hírei szerint: „A rendkívüli belvízvédelmi készültségben lévő területeken a kulcsfontosságú zsilipeket lehegesztették és őrzik. A csatornák mederteltsége a Hortobágy-Berettyó mentén már 130-150 százalékos. A folyó tehermentesítésére megkezdték a vízbeengedést a Nagykunsági-főcsatornába." 103 Az áradás elvonultával még sokáig kellett a települések (Cserkeszőlő, Karcag, Kenderes, Kisújszállás, Kunhegyes, Mesterszállás, Mezőhék, Mezőtúr, Örményes, Szolnok, Újszász és Túrkeve) lakóinak és a gazdálkodóknak küzdeniük a településeket és mezőgazdasági területeket sújtó belvizekkel, amelyek időnként nagyobb, monszunszerű nyári záporokból kaptak utánpótlást. A belvíz a települések közül Cserkeszőlőt öntötte el a legnagyobb mértékben. A gyógyfürdőjéről ismert településen 60-70 hektárt borított, s mintegy 60 lakóházat veszélyeztetett a belvíz. Hozzávetőlegesen 66 ezer ha terület szenvedett a belvízi elöntésektől.104 Az Igazgatóság csúcsidőben 76 szivattyút működtetett, ám ezek munkáját nehezítette, hogy a csatornákban a víz levonulásának útjában gyakorta torlódásokat okozott ajég, az uszadék, valamint a tetemes mennyiségű gaz. Március elején a belvízvédelem naponta 7 millióba, az árvíz elleni küzdelem pedig „csak" napi 1,5 millió forintba került a közép-tiszai térségben. Egyes térségekben egyre sűrűbben lehetett hallani, hogy a mezőgazdaság szerkezetét várhatóan gyökeresen át kell alakítani, mert az állandósult belvízveszély miatt a termelés biztonsága és gazdaságossága nagyon alacsony szintre süllyedt.105 A belvíz miatt a búzatermés az előző évinek kétharmadát adta, ráadásul azt is csak dupla költséggel, féllánctalpas kombájnnal lehetett learatni. Hozzájárult gondjaikhoz a gabonapiac kiszámíthatatlansága, így képtelenek voltak eleget tenni hiteltörlesztési kötelezettségeiknek. (A megye gazdálkodói - kicsik, nagyok vegyesen - akkortájt összességében kb. 25 milliárdos hiteltartozással küszködtek.) A veszteségek további forrását a belvízcsatornák depóniáinak átvágását követő talajeróziós kár jelentette, ugyanis az átfolyó nagy mennyiségű víz magával vitte a humuszt is. A talaj termőképességének visszaállítása - mélylazítással és szerves trágyázással - újabb költségeket rótt az adott területen gazdálkodókra. 102 Tóth Károly: Belvizes helyzetértékelés a Karcagi Szakaszmérnökség területén. Közép-Tisza, 1999/1. 103 Március 10-i MTI hír. 104 EinvAg: Ismét belvíz fenyeget. Új Néplap, 1999. november 18. 105 Csődhullám fenyeget az agráriumban. Új Néplap, 1999. július 29. 171
