Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)
Belvízvédelem és öntözés - Dél-Pest Megyei Vízgazdálkodási Társulat - Állami akarat kontra gazdálkodói szándék 1975-ben - Öntözések az 1970-80-as években
Mindezek mellett folytatódtak a Kiskörei Vízlépcsővel, valamint a Nagykunsági-főcsatorna keleti térségével kapcsolatos öntözésfejlesztési munkák (NK X-2. Kengyeli öntözőfürt). Mindezek sem feledtették azonban, hogy a Kiskörei-tározó eredeti fő szerepe az eltelt közel másfél évtized alatt lényegesen módosult. Dr. Papp Ferenc, a Középtiszavidéki Intéző Bizottság elnöke a következőt írta le 1988-ban:81 „a Kiskörei Vízlépcső nélkül az ipar és a mezőgazdaság biztonságos fejlesztése el sem képzelhető, mert a mai termelési technológiák már néhány nap, esetenként néhány óra vízhiányt sem bírnak el, nem kell elhallgatni a tervezett öntözésfejlesztés elmaradását sem." Az eredeti célkitűzés az volt, hogy az öntözéses gazdálkodás területi kiterjedése a Tisza-völgyben 1985-re eléri a 480 000 hektárt. Papp szerint ennek már nincs meg a realitása, a távlatilag 400 millió m3 tárolására tervezett Tározó belátható időn belül nem épül meg, alacsonyabb duzzasztási szinttel mindössze 120 millió m3-es lesz. A következő esztendőben82 az öntözések hasonló eredményeket hoztak, mint korábban. A 88 000 ha berendezett területből október végéig 55 000 ha-t öntöztek meg az üzemek. 1988-ban emlékeztek meg a térséget egykor (1863-ban) pusztító rendkívüli aszály 125. évfordulójáról is. A Nagykunság tájegységét más alföldi területekkel egyetemben gyakorta sújtotta és sújtja az aszály, a Kiskörei öntözőrendszer azonban a Nagykunsági-főcsatorna és mellékcsatornáinak közvetítésével „éltető nedvet" szállít a növényi kultúrákra. Az 1988. évi száraz nyáron is 25-30 ezer hektárnyi nagyüzemi terület, kukorica, cukorrépa, rizs, kertészeti kultúra részesült „esőpótlásban". A fő gondot továbbra is a csatornák hínártalanítása jelentette, továbbá a tény, hogy a főművek állapota - a szükséges karbantartás és felújítás elmaradása következtében - fokozatosan romlott. Ami nem is csoda, hiszen 1988-tól az általános 21%-os áremelkedés e területen is éreztette hatását.83 1988-ban elért eredmények közül a Kisújszál- lás-Örményes, valamint Kengyel és Tiszakécske határaiban épített öntözőcsatornák és műtárgyaik kivitelezését emelhetjük ki. El kell azt is mondani, hogy a térségben nagy lendületet adott az öntözésnek a korszerű gépi berendezések elterjedése. Az 1985-1990 közötti időszakban az öntözési engedélyes terület nagysága közel 25 000 hektárral 94 000 hektárra nőtt, amiben szerepe volt az 1986-tól a területen megjelent lineár berendezések üzembeállításának is. 1990-ben, Jász-Nagykun-Szolnok megyében már 78 berendezés84 közel 23 000 hektár öntözésében vett részt.85 A rendszerváltozással az öntözések működtetésének szocialista korszaka is lezárult. Az öntözővíz szolgáltatásának piaci ára lett, megszűnt rajta mindennemű állami támogatás. A termelő szövetkezetek és állami gazdaságok is új gazdálkodási-szervezeti körülmények között próbáltak életben maradni, a szolgáltató szervekhez, a TRVV-hezés a társulatokhoz hasonlóan. 81 Dr. Papp Ferenc: A Kiskörei Vízlépcső és tározó rendszerének hasznossága üdülési és idegenforgalmi szempontból. Magyar Vízgazdálkodás, 1988/3. 82 MTI, 1988. augusztus 4. 83Dr. Csikasz Sándor-BARcs Sándorné: Beszámoló az árvízvédelmi, vízrendezési és vízhasznosítási főművek 1988. évi őszi felülvizsgálatáról. Közép-Tisza, 1988/12. 84 A költséges gépekhez a gazdaságok lízingszerződésekkel jutottak, amely szerződések a későbbiek során, a rendszerváltozás új gazdasági viszonyai között nem kevés nehézséget jelentettek számukra. 85 Barcs Sándorné: Öntözés 1990. Közép-Tisza, 1990/5. 161
