Fejér László: A Közép-Tisza-vidék vízgazdálkodásának utolsó évtizedei (1975-2010) (Vízügyi Történeti Füzetek 19. Szolnok, 2013)

Belvízvédelem és öntözés - Dél-Pest Megyei Vízgazdálkodási Társulat - Állami akarat kontra gazdálkodói szándék 1975-ben - Öntözések az 1970-80-as években

Budavári Kurt kimutatása szerint 1968-1980 között az azt megelőző 85 év átlagánál 27%-kal több eső esett a nyári hónapokban, ugyanakkor a felhősebb időjárás miatt kevesebb volt a párolgás, így a növényeknek jóval több csapadék állt rendelkezésre. Ez egyrészt visszavetette az öntözést, ugyanakkor lehetővé tette a mezőgazdaság gyors fejlődését, évről-évre újabb termesztési rekordok elérését. Szerinte nem a klíma tartós megváltozásáról, hanem csak hullámzásáról van szó. „Az Alföld esetében megint szárazabb időjárásra kell számítani, s az öntözőművekre ismét szükség lesz, nemcsak a zöldségtermeléshez, hanem csaknem valamennyi szántóföldi növényfajtánál, a legelőkön, a szőlőkben és gyümölcsösökben, annál is inkább mert az utóbbi évtizedben a mezőgazdaságban nagyon elterjedtek az intenzív termelési rendszerek, ezek pedig sokkal inkább ki vannak szolgáltatva a szárazságnak. Ezért sürgősen el kell kezdeni a vízhasznosítási főművek tervezett rekonstrukcióját, be kell fejezni a Kiskörei-tá- rozó építését, s hozzá kell kezdeni az újabb főművek megvalósításához, mert ezek a munkák hosszú időt, sok évet vesznek igénybe. 5 ezekkel egyidejűleg gyorsítani kellene a hazai öntözési technika műszaki fejlesztését!1'

Az V. ötéves terv vége felé az öntözés terén a fejlesztés, a rekonstrukció leállt, az elavult berendezések selejtezése viszont felgyorsult és tömegessé vált. Az 1976-1980 közötti időszak alatt országos méretekben a vízjogilag engedélyezett öntözhető terület 392 000 ha-ról 328 000 ha-ra csökkent, és a főműves vízellátást biztosító hálózat 70%-a kettős hasznosítású, döntően földmedrű csatorna volt. Az öntözések gazdasági hatékonyságát jól szemléltethetjük azzal, hogy 1979-1981 között az öntözés költségei 200- 300%-kal nőttek, míg a mezőgazdasági termékek árszintje csak 20%-kal emelkedett!57

Jellemző, hogy míg a Nagykunság térségében javában folyt a Nagykunsági öntözőrendszer kiépítése, s a meglévő rendszereknek az „átkapcsolása" (a motorikus fővízkivételek rekonstrukciója, villamosítása, az öntözőrendszer felújítása és fejlesztése), a szántóföldi öntözések területén - beleértve a rizstermesztést is - nagyarányú csökkenés következett be. Az ellentétes folyamatok kedvezőtlen következménye volt, hogy a nagy költséggel villamosított 7,8 m3/s-os fővízkivételt 1981-ben mindössze 202 hektárrizs és 778 hektár legelő hasznosította.58

A Nagykunsági-főcsatorna „39"jelű műtárgya

57Dr. Szilárd György: Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága megtárgyalta az öntözés és a melioráció helyzetét. Magyar Vízgazdálkodás, 1982/7.

58Szabó János: Az öntözés-üzemelés alakulása a Nagykunság térségében 1975-1981. Vízgazdálkodási Társulatok Tanácsadója, 1981/1-2.

152